Tegnap délelőtt elmentünk az egyetemre, ahol megkaptam az összes kódot meg iylemsit amire szükségem van. Itt is online kellett kiválasztani a kurzusokhoz tartozó csoportokat. Volt egy kis kavarc, mert volt olyan kurzus, amiből nem indult angol nyelvű csoport, de az egyetem emberei nagyon kedvesek és segítőkészek, és kerestek nekem angol nyelvű grafika kurzust. Továbbá elvégeztem egy online tesztet, amely szerint a spanyoltudásom B1-szintű, és amivel ha minden jól megy, járhatok az egyetemen spanyolórákra. Elvben ezt a szintet várja el az egyetem ahhoz, hogy az ember spanyol nyelven oktatott órákra járhasson. Mondjuk én nem hiszem hogy ez a teszt nagyon pontos, de nem is fogok spanyolul tanulni.
Hazafelé aztán elmentünk piacra. Megint nagyon kedvesek voltak, egy hentesnél vettünk kis fekete kolbászkákat, amiket kenyérre lehet kenni, meg valami kemény sajtot. megint kaptunk ajándékot, ezúttal egy másik darab sajtot. Vettünk még sütőtököt is, még mindig nagyon finom:) aztán hazamentünk, és sajnos délutánra én nagyon rosszul lettem. Egész este fájt a fejem és kb csak aludni tudam, és hát nem volt egy fáklyásmenet. Aztán este már elég jól voltam ahhoz hogyy bevegyek egy algopirint, és akkor lement a lázam meg jobban lettem, de csak reggelre múlt el igazán minden bajom. Sajnos Dávidnak meg a füle fáj, mindketten megszenvedjük ezt a náthát. Ráadásul itt minden boltban, és a metróban is légkondi van, és ha az ember mondjuk elmegy vásárolni, akkor állandóan légkondiba be, légkondiból ki megy és ez nem tesz jót. Még például egy csomag kávét sem lehet úgy venni a boltban, hogy közben ne menjek el kicsit a jéghideg halaspult előtt. Ez nem kellemes, és tényleg így nehéz meggyógyulni. Azért próbálunk nagyon vigyázni, és ma is inkább csak a környező utcákon sétálgattunk, és olyan keveset mentünk be bárhova, amennyit csak lehet.
Nekem még minig nagyon tetszik a környék, vannak nagyon lerobbant utcák, de még azokban is mindig van egy-egy szépen felújított ház. Sok színes, pl ma láttam egy nagyon szép spenótzöldet, sárga stukkókkal. Legszívesebben az összeset lefotóznám. A tőlünk két sarokra abelváros felé lévő út után pedig már sokkal több a rendben tartott ház, mint a lerobbant. Az itteni boltok eloszlása nagyon furcsa nekem. Azt mér írtam, hogy sok gyógyszertár van, de most nyomatékosítanám: itt nem lehet megállni úgy, hogy valamerre ne legyen látható egy zöld kereszt. Kb minden utcasarokra jut egy. Kicsik, meg nincsenek is tömve cuccokkal, de akkor sem tudom, hogy tud ennyi megélni. Bank is elég sok van, sűrűn vannak és sokfajták. Kb spanyolország minden régiójához van bank, meg egy pár, legalább 10 féle, és ezek csak a spanyol bankok, bár ezen kívülcsak barclays-t láttam, az otthon ismert bankokból eddig kb egyet sem. És bank is van minden sarkon egy kb, még itt is, ahol mi lakunk.
Amiből még sok van, az a peluqueria, azaz fodrászat. Abból is kb minden utcában van egy, van amlyik flancosabb, van amelyik egyszerűbb. Sokra nagy betűkkel ki van írva, hogy mi mennyibe kerül: mosás+szárítás 10 euró, hajvágással 13, keratinos táplálás 26, a festés az sajnos 30 körül van. Itt biztosan nagyon sokat járnak az emberek fodrászhoz, hogy ennyi megél.
Már alig várjuk, hogy kipróbálhassuk a remek biciklis rendszert. Már két napja megvettük online az előfizetést, de a terminál még nem fogata el a kódunkat. Sajnos a leírás nem teljesen egyértelmű ezügyben, hogy most a kód kell-e vagy valami kártya is... az interneten megnéztük, és elvben kapunk valami kártyát, de csak 15-20 napon belül:( ennek nem örülünk, mert egyrészt már bicajozhatnékunk van, másrészt az előfizetésnél semmi nem figyelmeztetett mindket arra, hogy nem fogjuk tudni rögtön használni a rendszert.
A jó hír még az, hogy újdonsült szomszédunk, a lengyel kislány ma elvben elintézte az internetet, és elvben 10 napon belül lesz rendes adsl a házban, amivel lehet rendesen netezni meg skypeolni, meg dávidnak dolgozni, és amivel nagy örömünkre letölthetjük a szeptember végén újrainduló kedvenc sorozatainkat. Ugyanis az usb-s mobilneten olyan forgalomlimit van, amit egy hét alatt elfogyasztanánk, ha letöltenénk mindent, amit normálisan szoktunk.
