Mivel az épületeket már mind megcsodáltuk, szerdán múzeumos túrára indultunk. Első utunk a Plaza del Toros-ra, azaz a bikavidalok helyszínéül szolgáló arénába vitt. Ilyen van ugyan minden városban, de pl a Valenciait márciusig felújítják, és Sevillában amúgy is nagy hagyománya van a bikaviadaloknak. Maga az épület igen impozáns, de ami sokkal érdekesebb volt, hogy egy kedves és lelkes hölgy két nyelven tartott idegenvezetést, úgyhogy már tudjuk, hogy nagyjából hogyan zajlik egy bikaviadal. Először is, igazi ülések nincsenek, csak kőpárkányok. Aztán a helyek ára aszerint változik, hogy milyen közel van a sor az arénához, és hogy a napos vagy az árnyékos oldalon van-e. Az arénára körben kapuk nyílnak, mindennek van egy külön: az élő bikának, a halott bikának, a diadalmas matadornak meg a sérült matadornak, stb. A viadal úgy megy, hogy először bejön a torreádor, és 5 percig ismerkedik a bikával, aztán jön a picador, akinek egy hosszú lándzsával legfeljebb 3-szor meg kell döfnie a bikát. Hogy hányszor döfi meg, azt a matador dönti el. Aztán jön másik 2 ember, akiknek 6 kisebb tőrfélét kell a bikába szúrniuk (ezek díszesek és lógnak rajtuk mindenfélék) és a végén visszajon a torreádor, aki immár matador, és egy karddal leszúrja a bikát. Kicsit barbár mulatság, de a művészet elvben ott van, hogy a torreádor nagyon szépen mozog. Ebben is voltak nagyszabású alakok meg újítók, ezekről is hallhattunk. Viadalonként 6 bika van, ennek a fényében a bikafarok egész köznapi eledel lehet errefelé. Ezek egyébként speciális, erre a célra vadon nevelt bikák.
 |
| From Andaluzia |
Külön élmény volt, hogy a spanyol nyelvű idegenvezetésből majdnem mindent értettünk:) ami még nagyon tetszett nekem, hogy minden évben plakáton hirdetik meg a bikaviadalok időpontját és szereplőit (azt is, hogy kinek a bikái lesznek), és ezek a plakátok nagyon szépek. A legtöbb, amit láttam, felismerhetően egy-egy híres festő stílusában készült, volt Klimt-es, Chagall-os, itt meg lehet nézni: https://www.plazadetorosdelamaestranza.com/ , a felső sorban vannak a képek, rá lehet kattintani, és a Carteles menüpont alatt is van pár.
Az aréna után az itteni lumúba mentünk, ami a folyó túlpartján van, egy kortárs művészeti múzeum. Később megtudtuk, hogy a múzeum egy régen kolostornak használt épületben van, és láthatólag egy régi csempegyár mellett, voltak nagy gyárkémények. Maga a kiállítás nem volt annyira nagy durranás, de azért voltak jó részei, ezek főleg arról szóltak, hogy miylen ember is a művész, voltak grafikák, meg egy mindenen alkotó szobor, meg egy stopmotion animácós film, aminek a kellékei is ki vannak állítva, és amiben természetesen ott van a művész, ahogyan átfesti a művet amiben ő maga van. szóval egész befogadható volt.
 |
| From Andaluzia |
 |
| From Andaluzia |
Az a csodás ebben az ilyen hostelben, amiben csak úgy el lehet lenni. Van tetőterasz, konyha, és közös helységek, szóval az ember reggel ihat kávét, délben főzhet magának ebédet, vehet romlandó dolgokat, mint pl friss gyümölcs, meg sajt, meg ha nyugiban akar kicsit lenni, akkor az ágyánál kényelmesebb helyen is ejtőzhet. Szóval ez nagyon jó volt:)
Ebéd után pedig megnéztük a katedrálist, ami már kívülről is nagyon gyönyörű. Eredetileg ez is mecset volt persze, de igen hamar felszentelétk templomnak, és át is építették, úgyhogy a mecset jellegét mostanra kb 3 ablakív őrzi. Kivételesen ezt cseppet sem bántam, ugyanis ez a katedrális belülről is lélegzetelállítóan szép. Hatalmas, fenséges, de remekek az arányai, jók a fények bent, szépek a díszítések. Kicsit belehallgatóztunk egy angol idegenvezetésbe, kiderült, hogy itt szoktak esküdni a királyi család tagjai, és itt vannak Kolumbusz földi maradványainak maradványai is. Volt továbbá gyönyörű orgona, gyönyörű padok, és az egyik kupola alá letettek egy nagy nagyítós tükröt, és abban nézegethette azt az ember, ami a feje fölött volt egyébként. Fel lehetett menni a harangtoronyba, amit Giraldának hívnak, ami amolyan szélkakasfélét jelent, mert a tetején van egy pallosos figura ami tényleg szélkakas. A kilátás a harangtoronyből isteni volt, és oldalt minden emeleten volt egy kis ablak, és azokon lehett látni a katedrális külső díszeit elég közelről.
 |
| From Andaluzia |
A katedrális után már csak egy múzeum volt nyitva, a Flamenco múzeum, ami egy olyan kiállítás, ami a flamenco történetét meg jelentőségét meg nagy alakjait akarja bemutatni. Állítólag interaktív, ez azt jelentette, hogy nyelválasztó gombokat nyomogathattunk. Azért volt pár érdekes filmrészlet, láátam kb 10 percnyi flamenco videót, de sokkal okosabb nem lettem, azt hiszem, az ideális kiállítás egy amolyan kakókoncert lenne, kamarazenekar hellyett egy táncssal. Itt egyébként van minden este show, de sajnos szabad hely már nem volt.
Úgyhogy hazamentünk a hostelbe, ahol este egy közös vacsis buli volt, amire más hostelekből is jöttek emberek. A mienken kívül is van néhány hátizsákos turistáknak való hostel Sevillában, ezekben szerveznek programokat, pl a hétfőn kihagyott tapaskörutat, közös kocsmázást, városnéző körutat, vagy mint most, közös vacsit. Megismerkedtünk pár amerikai lánnyal, meg aztán egy új-zélandival, meg két urugayi sráccal. Mindegyikük sokkal hosszab időre jött, mint mi, 3-4 hónapokra. Ők egy városban nem 2-3 napot, hanem akár 1-2 hetet is eltöltenek, aztán mennek tovább. Az új-zélandi lány csak 18 éves, és 7 hónapot utazgat európában tök egyedül, és ez náluk tök ok, a tesói is csinálták. Mi az uruguayiakkal egyetemben ledöbbentünk. Egy másik, kínai-amerikai lány elmondta, hogy "European studies" szakon tanult, ami bevallása szeint "bullshit", azaz csak összeolvasnak mindenfélét, és egyébként pincérnőként dolgozik, amivel tökjól elvan, de ezt most határozatlan időre felfüggesztette, amíg utazgat kicsit, most tart 3 hónapnál. Vol egy másik amerikai lány is, aki Franciaországban tanul cserediákként. Szóval jó kis társaság volt, megbeszéltük, hogy akik egyedül utaznak, azok nem félnek, illetve mindenhol találkoznak emberekkel, és sokszor ismerősökkel is. Viszont mindenki nagyon fáradt, mert utazás közben mindenki sajnál egy napot végiglustulni és kipihenni magát. Igazából eddigre mi is eléggé fáradtak voltunk Dáviddal, persze szerintem mi több mindent is nézünk meg egy nap, mint a hátizsákosok. De mi tudtuk, hogy visszamegyünk Valenciába pár nap múlva, a többiek meg úton lesznek még hónapokig.
Összességében ez egy nagyon jó nap és egy nagyon jó este volt, jó volt a kaja, jó volt a társaság, és nagyon elégedetten dőltünk ágyba.
