Reggel sajnos nem volt csokis energiabombánk, csak elég közepeske kenőmájasunk, de azért ezen is el lehet gurulni, és mi gurultunk is, egészen az Almodóvár del Río nevű falucska melleti várig, amit Dávid apukája javasolt.
 |
| From Andaluzia |
 |
| From Andaluzia |
Ezek után kicsit kavarogtunk a faluban, mert a GPSt nem tudtam jól követni, de aztán sikeresen feltaláltunk az autóútra és nekimentük Sevillának. Sajnos a GPS itt is néha elvesztett minket és olyankor mi is nagyon elveszve éreztük magunkat, de végül aztán csak rátaláltunk a megfelelő útra. Sevillán belül azonban megint gondok akadtak: természetesen a GPS elküldött minket balra ott, ahol csak jobbra lehetett menni, majd többször elvesztett minket és nem tudtuk követni, és végül Dávid telefonja lemerült. És ekkor már egy fél órája keringtünk a belvárosban a szűk utcákon, és kezdhettünk megint "azt se tudjuk, hol vagyunk és nincs térképünk se"-t játszani. Ráadásul Sevilla sokkal nagyobb, mint Córdoba. Kicsit kérdezősködtünk, aztán leraktuk a kocsit, aztán kérdezősködtünk még egy kicsit, és végül egy hotelben egy kedves recepsiós lány adott nekünk egy térképet. Az utcánk, amiben a hostel van, olyan kicsi hogy 5 percbe telt csak megtalálni a térképen. Ezután elmentünk a hostelbe, bejelentkeztünk, és kértünk isntrukciókat arra nézve, hogy mégis hol parkoljunk. A recepciós lány bekarikázott egy részt a térképünkön, hogy az ott lakóövezet és lehet parkolni. Megnéztük előre számítógépen, hogyan kell odamenni, majd vissza a kocsihoz, és újabb jó félórás csalinkázás, ezúttal parkolóhely után. Végül talátunk egyet, akkor végre visszasétálhattunk a hostelbe. Mindezek alatt azonban eléggé kifáradtunk és leizzadtunk, itt ugyanis még Córdóbánál is melegebb van, és konrétan tűzött a nap.
Ez az a fajta hostel, ami hátizsákos turistáknak van kitalálva, van pl egy közös konyha, hűtővel meg edényekkel, meg egy közös nappali meg egy közös tetőterasz, és mindenféle programok. A recepciósok is mind beszélnek angolul (sőt szerintem franciák) és szerintem a legtöbb vendég is amerikai vagy kanadai vagy ausztrál. Szóval az egész nagyon fiatalos és közösségi és ikeás, de ide akár egyedül is lehet jönni és akkor sem unatkozik az ember. És azért pl a hűtő meg a tányér, ha van, az ég és föld különbség, és kávét is mindig lehet főzni a konyhában, és a szoba árában benne van a reggeli, szóval jó ez a hely is. A közös programok közt vannak városnéző séták, meg közös evészetek meg ivászatok, ezekre több hostelből szedik össze az embereket és nem drágák. Ma is volt egy tapasozós körút, amire be is neveztünk, csak az volt a baj, hogy mire másodszor visszaértünk a hostelbe, én már teljesen ki voltam, fájt a fejem meg minden bajom volt. Úgyhogy ezt le kellett mondani, mert sem a 15-féle dolog összeevéséhez, sem 30 amerikai turistához nem voltam megfelelő állapotban. Biztosa a sok napsütés. Úgyhogy én aludtam 2 órát, és utána elmentünk és egy kellemes olasz étteremben vacsiztunk egy pizzát, és ettünk utána egy panna cottát, ami isteni finom lágy túrós krém volt, némi piros gyümölccsel körítve.
