A hétvégén adtuk rég várt magyar vacsinkat Nizarnál és Rosinál. Próbáltunk failsafe, de ízletes és magyaros ételeket választani. Végül a menü a következő volt: rakottkrumpli, sertéspöri galuskával, tejfölös uborkasaláta, almáspite. A fogások finomra sikerültek, találtunk nagyon finom kolbit a krumplihoz, Dávid varázslatos pörit főzött, az uborka meg olyan finom itt, hogy szinte kár volt megfűszerezni. Sajnos a galuska valamiért szétesett, amit nem értek, mert híres vagyok a jó galuskámról.
Összességében nagyon ízlett minden a többieknek is, és azt is mondták, hogy ezek az ételek nagyon különböznek az övékétől. Pl rakott ételek egyáltalán nincsenek náluk. (Mondjuk a rakottkrumpli az a tejföltől eltekintve majdnem ugyanaz, mint egy kolbászos tortilla espanola, azaz krumplis omlett.) És az is furcsa volt nekik, hogy az uborkasalátát a pöri mellé esszük, nem előtte vagy utána. Főzési szempontból arra kellett rájönnünk, hogy a magyar konyha nem csak kiránt vagy pörköltszaftba forgat mindent, hanem a végén még le is önti tejföllel: majdnem egy liter tejfölt elhasználtunk. Az almáspite is érdekes kísérlet volt, mivel az eddig megkóstolt spanyol édességek ugyanis mind nagyon édesek voltak, és általában mandulából és cukorból készülnek. Gyakorlatilag a marcipán változatai. Ezt meg is említettük, mire Rosi azt mondta, hogy csak most, mert Karácsony van:) (Errefelé a karácsonyi szezon októberben kezdődik, és az emberek már akkor elkezdenek édességet vásárolni.) Meg mert az arab édességek ilyenek, és átvették. Mindenestre a savanykás almáspite ennek pont az ellentéte. Rosinak pedig az alma-fahéj párosítás is új volt, de nagyon tetszett neki. (Egyébként nagyon nagyon nagyon finom almából csináltam, hatalmas, harsogós, tökéletesen savanykás és zamatos almákból, aminek annyi leve volt, hogy 3 decit(!) le kellet szednem a pépről, különben eláztatja az egész pitét.)
Viszont Rosiéknál volt turrón, ami szintén hagyományos karácsonyi édesség és szintén mandulából készül, és nem tudom mi magyarul, de azt tudom, hogy amikor anyuék voltak Izraelben, akkor hoztak iylet, csak asszem pisztáciával, és az nekem nagyon ízlett, és most is. Ez valami kemény fehér izé két ostyalap között, amiben egész mandulák vannak, és ez nem annyira édes. Van csokis meg kókuszos meg mindenféle változata, én csak a simát kostóltam, de ezen tudnék élni:)
Lehet, hogy ez a Pál utcai fiúkból ismert törökméz?
