Már a rendelő felé menet is feltűnt, hogy milyen sokan vannak az utcán, a kávézókban és a bárokban. Gyerekek is. Úgy látszi, itt ez szokás, szombat délben sörözgetni-borozgatni, beszélgetni, gyereket fagyiztatni. Nekem azért kicsit furcsa volt, hogy ilyenkor már isznak, és ez nem késdobálókban volt, hanem rendes kiülős helyeken, rendezettnek kinéző nők üldögéltek egy pohár fehérborral. Igazából nagyon kellemesnek tűnt:)
Mindenestre egy kávét és egy sütit nagyon megkívántam, úgyhogy az egyik szimpatikus pékségbe beültünk reggelizni. Itt sok pékség van, és nem úgy, mint otthon a lipóti meg a prímapék, hanem szerintem minden ilyen pékség mögött van egy rendes sütöde. A lényeg, hogy ezekeben és a kávézókban lehet kapni reggelit, a legolcsóbbat általában 2 euró alatt, amiben egy péksüti és egy tejeskávé van. Dávid most croissant-t választott, én meg a másik sütit, amiről nem tudtam, hogy mi. Mindkettő nagyon finom volt, a croissant inkább édeskés, enyhén sós, töltetlen, de a teteje meg van kenve cukoral ezért fényes és ragadós. Én egy tányérnyi lepényféleséget kaptam, jó ujjnyi vastag, kelt tészta asszem, és porcukorral volt alaposan megszórva. Otthon sosem ennék ilyet, biztos legalább egymillió kalória volt benne, de nagyon jól esett. Nem volt se mű, se túl édes, nekem nagyon ízlett. És valamiért jó nagyot kaptam, Dávid meg 3 kicsit croissant-t, alig tudtuk megenni.
Hazafelé aztán, mivel a piacot lekéstük, bementünk egy zöldségeshez (abból is sok van itt, nem drágábbak mint a piac és elég jó árujuk van). A zöldségesnél aztán előjött Valencia világváros oldala. Az indiainak kinéző árus beszélt valamennyit angolul (többet mint a kórház és az összes gyógyszertárak összes dolgozói együtt:)), a sorban mögöttünk várakozó pasi pedig francia volt, vele megbeszéltük, hogy annyit tudunk franciául, hogy juste un peux:) Mindeközben Dávid kezében japán szilva volt, ami szerencsére nem szólt bele a társalgásba:)
Ezt egyébként nagyon furcsálljuk, hogy itt a gyógyszerészek, orvosok, azaz nyilván diplomás emberek nem beszélnek angolul, egy picit sem. Mindenhol udvariasan meg szoktam kérdezni (spanyolul), hogy beszélnek-e (angolul), és mindenhol határozottan jön a válasz, hogy nem. Lehet, hogy itt más nyelvet tanulnak az emberek? megszoktam, hogy a világ többi részével a lingua franca az angol, de itt ez semennyire sem működik. Mindenestre, amíg elboldogulunk, addig nincs baj, csak majd akkor, ha valami olyan testrészünk fáj, amit nem tanultam spanyolórán:) viszont, Budapesttel ellentétben, itt ha külföldiek jelennek meg, akkor nem pánikolnak, és nem ordítva magyaráznak, hanem szépen lassan és érthetően beszélnek, és figyelnek nagyon, hogy megértettük-e. Persze budapesten egy külföldi nem beszél annyit se magyarul, mint mi spanyolul. De sajnos abban ez a város is hasonlít Budapestre, hogy még azokra a pontokra sem tesznek angolul beszélő embereket, ahova azért logikus lenne: pl a pályaudvarnál lévő metrómegálló információs pontján, de akár a kórházi recepción is hasznos lenne, ha közelítőleg makogna valaki angolul.
Lehet, hogy ez azért van, mert itt nem a spanyol az első nyelv, hanem a Valenciai. Az utcatáblákra például sokkal töbször van kiírva az, hogy carrer, mint az, hogy calle (volt olyan utca, ahol az egyik utcatáblán az egyik volt, a másik a másik). Az egyetemen az órák folynak spanyolul és valenciaiul is, kaptam az egyetemen egy naptárat, az is kétnyelvű, az alapján tudtuk megérteni, hogy a sarki szupermarket hétfőtől szombatig van nyitva, mert annak a nyitvatartása is valenciaiul van. Bekapcsoltam a tv-t, és van valenciai nyelvű csatorna, valenciai hírekkel. Ha emberek beszélgetnek az ucán, abból egy kukkot sem értek, a kórházban a recepcióban beszélgettek egy páran spanyolul, és egy pasi, aki egyébként nekünk segített, beleszólt a beszélgetésbe, és mondott valami olyasmit hogy valenciaiul hogy mondják a croissant-t (vagy a szívet?). Szóval itt a valenciai az első nyelv, és spanyolt iskolában tanulják, és lehet, hogy ezért nem tanulnak meg rendesen agolul, mert az már csak a 2., vagy 3. idegen nyelvük.
