Reggel elindultunk megnézni a várost. Másik oldalon sétáltunk le, mint ahogy feljöttünk, végig erdőben, a várfal mellett. A völgy túloldalán láttuk, hogy ott is van egy hegy, és hogy ott kilátókban csüngenek emberek, úgyhogy először oda mentünk.
Egyik hegyről le, másikra fel. Közben sétáltunk kertekben, kis utcákon, találgattuk, mi lesz ha esik? Megkerestük azokat a kilátókat, amiket a hegyről lefele láttunk, és megnéztük onnan az Alhambrát, meg a népeket, ahogyan az Alhambrából néznek kifelé. Ez egy ilyen egymást nézős város:)
Azért ez a rész is nagyon hangulatos volt, voltak kis templomok a hegy tetején, meg sok kilátás, meg aranyos utcák, meg sok turista. egy kis téren ittunk egy kávét, didergő turisták közt. Aztán mentünk tovább, további templomokat nézni, és akkor bizony kérlelhetetlenül leszakadt az ég. Elkezdett ömleni az eső, mi pedig berohantunk az első kis kocsma teraszának teteje alá. Nagyon hangulatos kis kocsma volt, kértünk is végül két sört, amihez kaptunk egy kis tényérnyi gőzölgő paellát: pont amire szükségünk volt, hideg sör és forró étel. Ráadásul finom is volt!
Ezután lesétáltunk a hegyről, be a városba. Kinéztünk néhány templomot meg múzeumot, amit meg akartunk nézni, de minden zárva volt. Képzeljétek el, a templom ami bezár vasárnapra..... Úgyhogy alapvetően így jártunk, kóvályogtunk az üres városban, megnéztünk templomokat kívülről, múzeumokat kívülről, néha behúzódtunk az eső elől valahova.
Emaitt persze folyó ügyeink szilárd alapra helyzése is elég körülményes volt, alkalmam volt kipróbálni egy hirdetőoszlop belsejében kialakított nyilvános wc-t. A kötelező katedrális egészen nagy, viszont körbe van építve, és ezért lehetetlen jobban szemügyre venni.
És bejutni meg persze egyáltalán nem lehetett. Szóval kóvályogtunk, a város meg egyre üresebb lett, az idő egyre hidegebb, és végül délután 4 körül úgy döntöttünk, hogy ebből bizony elegünk van. Úgyhogy visszamentünk az előző esti hamburgereshez, megint ettünk egy finomat, aztán hazamentünk a szállásra, immáron kocsival. A hazafelé úton, ahogy mentünk fel a szerpentínen a várhoz, nagyszerű látvány tárult elénk. Az egyik kanyarból az egész város látszódott, és nem is akárhogy. Már közel jártunk a naplementéhez és a szorványos felhőkön keresztül szétágazó fénynyalábok világították meg a tájat és a várost. Gyorsan meg is álltunk nézelődni.
Csak azt sajnáltuk, hogy nem tudjuk végig nézni a naplementét, mert olyan hideg és erős szél fújt, hogy még Dávid is zsebre vágta a kezeit. A szállásunkon, miután már kiolvadt annyira a kezünk, hogy a laptop touchpad-jét kezeleni tudtuk, megnéztünk két filmet, egész jókat. Ezután jó fáradtan, kissé vacogósan, mert fűtés az nem volt, ágyba bújtunk, hogy jól kipihenjük magunkat, mert másnap várt ránk az alhambra és a kicsit sem rövid hazaút Valenciába.
Ez nem sikerült teljesen tökéletesre, mert mivel Halloween éjszaka volt, a hostelben többen buliztak, és őrült hangzavar volt az ajtónk előtt, meg jött körülöttünk az épületből mindenhonnan. A papírfalak miatt amúgy is pontosan tudtuk hogy ki mikor és hány percig mosott fogat az épületben. Szóval nem igazán tudtunk aludni, majd amikor végül megelégeltem, és kidugtam a fejem az ajtón, hogy "knock it off, willya" akkor éppen egy mennyasszony rohant el a folyóson előttem, tűsarkúban, kezében fényképezőgéppel. Én sem lehettem szebb látvány: pizsiben, kócosan, félálomban, ahogy 3 nyelven méltatlankodom.
