Szombaton nagyon sportos napunk volt. Miután degeszre ettük magunkat a kagylólevessel (ld előző bejegyzés), úgy gondoltuk, tenni kéne valamit hatalmasra nőtt hasainkkal, úgyhogy elmentünk a parkba futni és felavattuk a vadi új futócipőmet. Jól esett végre mozogni egy kicsit, mert már hetek óta nem sportoltam semmit. A park továbbra is szép volt, és jó volt együtt futni.
Később elmentünk találkozni Daviddal illetve egy-két barátjával. A találkozó az Juliska egyeteménél (város másik fele) volt megbeszélve nem korábban, mint 23:30, elvégre hova rohanjunk. A találkozóra természetesen, most hogy van valenbisi kártyánk, biciklivel mentünk. Az odafelé vezető úton egyszer csak valami furcsa morgásra, morajlásra lettünk figyelmesek, ami egyre hangosabb és hangosabb lett, majd hirtelen hatalmas üdvrivalgássá alakult át. Ekkor jöttünk rá, hogy épp a foci stadion mellett biciklizünk és valószínűleg egy gólnak voltunk a fültanúi. Kb 25 perc alatt érkeztünkmeg az egyetemhez, ahol David már várt minket a barátaival együtt. Innen aztán elmentünk a közeli strandra, ahol leültünk és elkezdtük iszogatni italjainkat, amiket hoztunk magunkkal. Így sikerült három hét után végre eljutnunk a tengerpartra :) David barátai nagyon jó fejek. Megismerkedtünk egy fiatal jegyespárral, Rosaval és Nizarral. Rosaval, aki Venezuellából származik és leginkább spanyolul lehet vele beszélni, alaposan átbeszéltük, hogy mik az alapvető különbségek a spanyol illetve a magyar konyha között. Kaptunk is egy meghívást jövő vasárnapra hozzájuk egy paella-ra, cserébe pedig egy héttel később mi fogunk nekik valami magyar kaját főzni. Nizar egy nagyon érdekes figura. Keresztény palesztin, akit (eredtileg izraeli) szülei Venezuellában neveltek fel, aztán középiskolába Izraelben járt, majd az egyetemet már itt Valencia-ban kezdte el. Ő nagyon jól beszél angolul és jó alaposan kitárgyaltuk a közel-keleti helyzetet, sok érdekes dolgot megtudtunk tőle, főleg arról, hogy izraelben ha az ember nem zsidó, akkor nem lehet katona, ha pedig nem volt katona, akkor nehezebben tud egyetemre menni, mert nem kaphat ösztöndíjat. Esélytelen köztisztséget vállalnia, stb. Egyikünknek sem tetszik ez a dolog persze. Ráadásul a dolog súlyosbítva van a vallási és etnikai ellentétekkel, szerinte sosem lesz béke :( meg azt is mondta, hogy az ottani emberek megszokták, hogy iylen helyzetben élnek, de az európai turistáknak furcsa, ha gépfegyveres őrök közt kell nyaralniuk. Miután jól megbeszéltük ezeket a fontos dolgokat és a magunkkal hozott ital is kezdett elfogyni (éjjel 2 körül), elindultunk a közeli diszkóba. Ez a hely sem volt sokkal jobb, mint a múltkori, úgyhogy Julival mi nem időztünk ott túl sokat és csakúgy, mint a múltkor, megint otthagytuk a fiatalokat szórakozni :). Biciklire pattantunk a közeli valenbisi állomáson és röpke fél óra alatt hazatekertünk. Összeségében tehát futottunk 5 km-t, bicikliztünk 10-et és megitttunk 5 sört. Igazi triatlon :)
Miután vasárnap felkeltünk dél körül és konstatáltuk, hogy a hőmérséklet ismét elérte a 30 fokot, úgy döntöttünk, hogy ideje a strandot rendeltetésszerűen is használatba venni. Gyorsan bedobáltuk a strandfelszelésünket egy táskába, most már azt hiszem mondani sem kell, hogy biciklire pattantunk és fél óra múlva már ott is voltunk Valencia kikötőjében. Itt megkerestük az aszfaltcsíkot, amin a forma1-es autók szoktak zümmögni. Nem volt egyszerű dolgunk, mert a Valenciai városrendezők úgy döntöttek, hogy a versenypályát mindenféle virágtartókkal, meg parkolóhelyekkel kell álcázni, de végül is sikerült. Íme:
 |
| From Valencia |
Azután, hogy teljesítettük ezt a nagyon fontos küldetést, ideje volt átbattyogni a napfényes, nagyon finomszemcséjű, hatalmas, homokos tengerpartra, ahol megkezdhetttük azt a jól megérdemelt, nagyon izgalmas és igen aktív tevékenységet, amit a legjobban talán az alábbi kép illusztrál:
 |
| From Valencia |
Sokan nem voltak a parton, elvégre október van :), úgyhogy a helyválasztással nem volt probléma. A víz egy kicsit hideg, most már inkább csak megmártózásra alkalmas, mint hosszabb lubickolásra, de utána nagyon kellemes kifeküdni a finoman simagató napsütésbe. Miután már nagyon éhesek voltunk és két árnyalattal pirosabbak barnábbak is, szépen összeszedtük magunkat és hazabicikliztünk, ahol éhségünk csillapítására lecsót alkalmaztunk. A lecsó elég érdekesre sikerült, mert itt nem lehet kapni a nálunk jól megszokott paprikákat, csak kaliforniait, meg zöld paprikát és persze a kolbász teljesen más jellegű, mint az otthoniak. Az eredmény így is nagyon finomra sikerült. Egy kicsit édeskés volt, de remekül harmonizált az íze a görög joghurttal, úgyhogy ismét elégedettek voltunk a konyhabeli teljesítményünkkel.
