A szálláson kapunk reggelit, aminek fő vonzó ereje a kávé. Így azért egészen más elindulni. Sevillában 2 teljes napunk volt, Dávid tehát fogta a megérkezésünkkor szerzett térképet, amin természetesen rajta volt az összes turistalátványosság, és bejelölt egy szép nagy körutat, ami kb a látnivalók felét fedte, ez volt az első napi terv.

Mielőtt azonban ennek nekiláttunk volna, elmentünk meglátogatni a kocsit, ami a szállástól kb 15 perces sétára van, de már a turistás részen kívül. Nagyon optimistán megint rövidnadrágban meg szoknyában vágtunk neki, és hát vacogtunk reggel rendesen, de a délutáni nap később mindenért kárpótolt. Miután meggyőződtönk róla, hogy a kocsi rendben van, elkezdtünk visszafele sétálni, de mivel nem nagyon siettünk, egy park felé vettük az irányt. Itt aztán egy szép épületre lettünk figyelmesek, az volt ráírva, hogy Capitania Central, volt egy nyitott kapu is rajta,  amin kicsit belógtam, és láttam, hogy az épület belülről csuda díszes, sőt, a másik oldalán ki is lehet menni egy fékör alakú térre, amin turistának kinéző emberek császkáltak. Ekkor derült ki, hogy véletlenül a Plaza de Espana-ba keveredtünk, ami egy fő turistaattrakció és építészeti műremek, és valóban csudaszép. Sok konkrét infót nem tudomk róla, ez egy palotaszerűség, amit valamikor az első világháború alatt építtettek, vagy a világkiállításra, nem tudom, a léyneg, hogy arra is szolgál, hogy Spanyolország tartományai bemutatkozzanak. A félköríven belül kis beugrók vannak végig, mindegyiken egy spanyol tartomány vagy várso neve, a falon csempére festve egy fontos jelenet a város történelméből (a valenciain pl Jaime király bevonulása), a fal előt a földön egy térképrészlet, a kép körül díszes csempék körbe. 

From Andaluzia

Az udvaron egy kis tó van és 3 díszes, csempével kirakott híd. Az épületben a felső szinten is van 3 balkon, szintén csempével kirakott oszlopokkal, és belül is minden lépcsőházat csempe borít (mindegyikem másféle), és a mennyezet kazettás... igen impozáns épület. (Erről és moskról is lesz majd panorámakép is, de Dávidnak az otthoni gépére lesz szüksége ahhoz, hogy ezeket összerakja, szóval várható majd egy panorámaképes post.)

Miután kigyöröködtük magunkat a Plaza del Espanaban, elindultunk az óváros felé. Az úton kívülről megcsodáltuk az itteni bikaviadalokhoz használt arénát, de miután a tömegtől azt se látuk, hog ybent mit lehetne látni, továbbmentünk. A belvárosban rátértünk a kijelölt útvonalunkra, és rögtön elénk akadt a Szépművészeti Múzeum, ami ráadásul inyegenes is volt, úgyhogy bementünk. A múzeum kis udvarokat körülölelő épületekben van 2 emeleten, úgyhogy itt nem labarintusban kacskaringózik az ember, hanem hosszú termekben meg ykörbe, és időnként átmegy icipici melléktermekbe. Az udvarok pedig nagyon nagyon hangulatosak, sok zölddel meg kutacskákkal, ahogy kell. Az egyikben volt egy tábla, hogy meddig ért az 1856-os Nagy Árvíz: a derekamig.

Maga a kiállítás olyan volt, mint a legtöbb nemzeti gyűjtemény: bővlekedett középkori vallásos témájú festészetben, egymillió szent ez meg amaz, Keresztelő Szent János feje, mária meg jézus különböző úri társaságokban, stb. Szerencsére volt 20. századi része is, és ott elég jó képek voltak. 

Ezek után már tényleg nekiláttunk az út lényegi részének, azaz a helyi látnivalók felkeresésének. Mivel a helyi látnivaló majdnem kivétel nélkül templomok, a dolog a következő módon ment: 
templom[] Templomok =Sevilla.getTemplomok(); 
for (int i=0; i<Templomok.lenght; i++){
goto(Templomok[i];)
megnez(Templom[i]);
}
Kb a hatodk után a dolog varázsa kezdett megkopni, de azért nagyon rendesen megnéztük mindet, néhányat belülről is. A nagy dolgokat, múzeumok és a katedrális, másnapra hagytuk. Miután már annyi templomot láttunk, hogy az túlzás (és közte sok szép házat is), szépen hazmentünk, és boldogan eldőltünk. Este 7 körül felkeltünk, megvacsiztunk, és elmentünk még egyet sétálni. Ez alatt a séta alatt is bekukkantottunk néhány templomba, és véletlenül valami zenés lovas attrakcióba is (azt hittem hogy az a ház is templom), ahonnan gyorsan ki is tessékeltek minket. Ez is egy szép séta volt, az idő itt este picit hűvös, de balzsamos, és illatoznak a narancsfák, és a mindenféle növények a köztereken, pl volt egy bokor, ami mint a viaszka, úgy ontotta az édes illatot, de eszerszer erősebben, és ma valaki megmondta, hogy ez a jázmin. Jázmin, és nem szappan és nem is rizs, hanem bokor. wow:)

Amikor végül hazamentünk, akkor konstatáltuk, hogy mindent, amit kívülről meg lehet nézni, azt megnéztünk, így a szerdát a bemenős dolgoknak szentelhetjük.