ami errefelé tényleg éjszaka folyik.
Tegnap estére meg volt beszélve egy találkozó a mentorommal, Daviddal, mivel ő pénteken fejezte be a vizsgáit. azt terveztük, hogy elmegyünk sörözni, reméltük, hogy elvisz egy tapas-bárba, mert magunk még nem nagyon voltunk bátrak ezügyben. Este 7 körül még semmi hír nem volt Davidról, így ettünk egy szendvicset, kinéztünk egypár tapasos helyet az interneten, és 8 körül nekiindultunk a városnak.
 |
| From Valencia |
Ami elsőre furcsa volt, hogy nincsenek sokan az utcán. akik meg voltak, azok láthatóan vásárlásból jöttek haza, sőt még nyitva voltak a boltok és az emberek ruhákat próbálgattak. Kb olyan volt, mint a westend délután 5-kor. Az éttermek egytől egyig üresek voltak, a bárokban, kávézókban sem üldögéltek sokan, és senki nem volt estéhez öltözve. Itt már sejtettük, hogy valami nem stimmel az időzítéssel:)
9 körül felhívott David, és a forgalom közepén, féli angolul, félig spanyolul sikerült megbeszélni vele egy találkozót, fél 12-re. Ezt később fél 11-re módosítottuk, mert rájöttünk, hogy a fél 12 nekünk nagyon késő. Sétáltunk tovább a városban, lassan kikerültünk a bárokkal teli helyekről, és be abba, ami kb olyan mint nálnk az Arany János utca környéke, csupa nagy hivatali épület. Fél 10 körül aztán leültünk egy bár előtt és ittunk egy sört. A szemben lévő étterem akkor kezdett megtelni.
 |
| From Valencia |
Itt egyszercsak hatalmas robajt hallottunk, hosszan, mint a mennydörgés, de egészen közelről jött. Nem tudom azóta se hogy mi az, de ilyen lehet, amikor leomlik egy állványzat. Lehet, hogy bontottak valamit? Mindenestre semmiféle balesetre utaló jel nem volt utána, az emberek felnétek, aztán folytatták a sörözést. Egy gyönyörű labrador eléggé megijedt és elloholt a zaj irányába, a kocsiúton. Szerencsére nem lett semm baja, pedig mögötte jött egy autó benne egy nővel aki valamiért felénk nézett és nem előre.
 |
| From Valencia |
Fél 11-kor ott voltunk a Plaza del toros-n, természetesen David késett. Onnantól metróval mentünk a Benimacletre, ami az Universidad de Valencia környéke, azért oda, mert David ott ismert egy helyet, ahova az egyetemisták járnak. Mivel 11-kor már csak húszpercenként jár a megfelelő metró, volt sok időnk beszélgetni odafelé. Kikérdeztük erről az időbeosztás dologról, és a következőket mondta: itt 9-10 köürl vacsoráznak az emberek, az éttermek akkor vannak tele. A boltok nyilván 9-ig nyitva vannak. ha ő találkozik, a barátaival, azt fél 12 körül szokta tenni, akkor söröznek, és reggel 3-4 körül mennek diszkóba. Végiggondoltam ezt, és igencsak öregnek éreztem magam ehhez:( persze ha csak fél 12-kor kezdődik az este, akkor nem olyan durva, ha hajnali 7-ig tart. Gondolom, David is azért nem került elő este 9-ig, mert aludt.
David nem valenciai, 3 éve tanul a városban, de többször elmondta, hogy nem ismeri annyira. Miközben mentünk a bárjába, elsőre rossz metróra szálltunk. Ebben az volt a jó, hogy leszállhattunk az Almaneda megállónál, ami olyan szép fehér csempével van kirakva. Kb fél óra volt odaérni a bárba, honbnan aztán ugyanennyi idő alatt haza is sétáltunk egy órával később:) Szerencsére Valencia nem olyan nagy város.
 |
| From Valencia |
A bár egyébként nem volt nagy szám, amstel sört lehett inni 2 decis és 3 decis kiszerelésben, ami itt a normális méret, és lehetett hozzá választani valamit ami majdnem tapas de nem az, egy szelet baguette-en valami feltét, én természetesen sonkásat választottam, és egyészen finom volt (valami kence is volt alatta). Sör + kaja 1,5 euro, egész jó. Dávid azt mondta, hogy itt 1 sörrel szabad vezetni, de hát itt 1 sör aztán tényleg nem sör, hanem csak 3/5.
A Benimaclet eléggé más környék, mint a mienk, sokkal szélesebbek az utcák, kevesebb bolt van, és a házak kisebbek, legalábbis bementünk egy utcába ahol csupa egyforma 2 szintes ház állt, természetesen gyönyörű csempékkel, nagyon hangulatos volt. Az utca végéről dobolást hallottunk, odamentünk megnézni, mi az: egy kb 20 emberből álló ütős banda vonult fel, és doboltak kegyetlenül, nagyon jó volt. csak éppen éjfél! eszembe jutott hog yitthon a T. lakóközösség képes lefújatni olyan koncerteket, amiken több tízezren szórakoznak, csak azért mert őket hármukat zavarja a ciripleés a szomszédból, és nem volt pénzük leszigeteltetni az ablakaikat rendesen, itt meg éjfélkor lehet rezesbandval menetelni az utcán. Itt kezdett igazán beütni a kultúrsokk. Ráadásul a bandában igazából nem fiatalok voltak, inkább 40 körül lehetett az átlagéletkor. Az utcán is sok idősebb ember volt késő éjjel is, amikor fél 11-kor vártuk davidot, akkor még sok 60-70 körüli pár sétált el mellettünk.
Egy ideig kavarogtunk a városban, hogy visszataláljunk a Plaza del toros-ra, ahol David hagyta a kocsiját (nem értjük miért nem kocsival mentünk a sörözőbe), Davidnak nem nagyon jó a tájékozodókája. Közben kereszteztük a Jardin del Turia-t pár híddal feljebb, ott nem nézett ki olyan jól kiépítettnek, mint nálunk. Aztán David hazavitt minket kocsival, csak kicist nehéz volt, mert ugyan van GPS az iPhoneján, de az mindig vagy 20 méterrel le volt maradva a kocsitól, és állandóan lekéstük a kanyarokat. Itt amúgy is elég furcs a közlekedés, sok nagyon széles út van, van ahol 6-8 sávot számoltam, de sokszor egy irányba mennek! Például a Colón-on is, ami Valencia főútja, az óváros körül fut, 6 sáv szélesen, de csak keletről nyugatra lehet rajta menni, a Xativa körül mindenképp. Viszont van buszsáv. (és aggódó anyák megynugatására: a bicikliút legtöbbszor fizikailag el van választva az autóktól, vagy a járdán van, vagy egy sávnyi parkoló autó mögött). Végül fél 3-kor értünk haza, elég fáradtan.
Kikérdeztem Davidot az egyetemről is, azt mondta, hogy előadásra járni nem kötelező, és házi meg beadandó sincs meg ZH sincs, viszont ha át akarok menni a vizsgáimon, akkor nagyon sokat kell tanulnom évközben is. Nagyon kíváncsi vagyok, mert itt 10 hét összesen a tanítás, aztán december közepétől január közepéig karácsnyi szünet, aztán két hét vizsgaidőszak, összesen egy-egy vizsgaalkalommal. Kicsit félek, mert azért a ZH-k meg házik a BME-en sokat segítenek abban, hogy a vizsgára felkészüljön az ember.
Az este egyébként úgy telt, hogy mi jobbára spanyolul beszéltünk, David meg jobbára angolul, mert ha én angolul beszélek, azt David nem érti, én meg azt, ha ő spanyolul:) Mondjuk egyébként David angoltudasa sem olyan hűde, például feltételes módot, előidejűséget nem érdemes használni, mert nem érti meg, és egy csomó alapvető szót sem, pl weak, afraid. vagy csak nagyon rossz/idegen a kiejtésem. Kicsit közben mutogattunk meg átkozódtunk meg szótáraztunk Dávid telefonján. Megkérdeztem hogy miért nem beszél itt senki angolul, azt mondta, azért, mert az iskolában csak nyelvtant tanulnak, de nem beszélnek órán semmit! így írott szöveget esetleg megértenek, de nem beszélnek angolul. És persze mert minden le van fordítva, szinkornizálva, még felisratos film is alig van. Kérdeztem, hogy szoktak-e filmeket vagy sorozatokat letölteni, és felirattal nézni, de azt mondta hogy nem, mert hát angolul van és nem értik az emberek. Ezen a ponton kicsit megenyhültem a magyar nyelvoktatással szemben, mert ugyan rettenetes akcentusunk van, de valami közepesen használható nyelvtudása a legtöbb magyar fiatalnak van, legalább annyi, amennyi egy turista útbaigazításához elég. itt meg ...nada.
most pediglen lustulunk, és Dávid kéjes örömmel motoGP-t nézett, Talmácsi harmadik lett. Én próbálok tájékozódni, hogy milyen itt a zenei élet, vannak-e jó koncertek. Találtam már egyet péntekre, az is éjjel fél 12-kor fog kezdődni:)
