A tegnap délig aludtunk, és fél délután lustultunk. Amikor ezt mér nagyon untuk, akkor én felöltöttem vadiúj futónadrágomat, és elmentem futni a parkba. Annyira sokat nem futottam, mert még nagyon fárasztó volt. A park vége felé indultam, a ciudad des artes y ciencias felé, el is futottam az épületek mellett. Számomra lélegzetelállítóan gyönyörű a környezet itt, medencékkel és fehér csempével és zöld fákkal és merész ívekkel, nekem nagyon tetszett.

From Valencia

A tudományos múzeum előtt rengeteg ember volt, és valami zene is szólt, azt hittem valami rendezvény van. Aztán visszafordultam és a park másik oldalén futottam visszafelé, ahol meg tökjó szobrokat láttam. Rámentem arra a részre is, amiről az egyik első postban írtunk, ahol valami más anyaggal van borítva a föld. hát nem tudom... talán egy kicsit puhább volt. Viszont igazából az a rész csak 50 méteren tart kb, aztán megint sima beton van. De nem érzem különösebben rossznak, szerencsére elég jó a futócipőm. Mindenestre, ma eslétáltunk ugyanezen az útvonalon délután, és mindent lefényképeztünk, tessék nézegetni a fotóalbumot!

Miután hazaértem, elmentünk egy nagyot sétálni, a várorsnak abba részébe, ahol eddig még nem voltunk, ami a Xativától dél fele a térképen balra van, a vonatsíneknek a másik oldalán, mint mi. Elég nagy csalódás volt, alig volt ott élet este. Aztán visszamentünk a város közepébe, mert meg akartam nézni, hátra nyitva van az Octubre nevű kortárs művészeti központ, amit a neten találtam, és amiben elvben ma este egy jazzkoncert volt. Csak a netről nem tudtam kideríteni, hogy mennyibe kerül, és reméltem, hogy ott majd találok egy posztert az ehavi programokkal, vagy egy szórólapot, vagy akár talán nyitva is lesz.... de nem, zárva volt és nemvolt semmi sem kitéve. Egyébként is, ez is egy olyan remek intézmény, hogy még spanyol nyelvű változata sincs a honlapjának, nem hogy angol.  Miközben modern médiáról meg facebookról szóló kiállításai vannak... eh. Ami nagyon jó volt, hogy útközben találtunk egy helyet, amire ki volt írva, hogy keddenként flamencó van! úgyhogy kedden a Radio City-be (http://www.radiocityvalencia.com/ a honlap zenél) megyünk flamencót nézni, és aznap egy férfi fog táncolni, és énekelni is fog két valaki, meg valaki zenélni és tökjó lesz. És majd az is kiderül, hogy a con consumicón az azt jelenti-e, hogy a 7 eurós belépőjegy lefogyasztható, vagy azt, hogy kell mellé inni valamit:)  Alig várom:) 

A pénteki klubból elhoztunk 2 porgramújságot, úgyhogy már van hol elindulni keresgélni élőzenét meg ilyesmit. A felhozatal elég gyengécske. Pl a mi környékünkön is van egy jazz kocsma, de ott is csak hetente egyszer van élőzene, és a legtöbb hellyel szintén ez van, kb hetente egyszer tartanak valami élőzenés estet, egyébként meg sima kávézók, kocsmák, múzeumok. Igazából eddig 2 helyet tudok, ahol minden este van koncert, az egyik a Black Note, ahol voltunk, de ott is minden pénteken ugyanez a blues banda játszik. Viszont legalább már interneten is találtam pár oldalt ahol érdemes nézelődni. Ki is néztem egy bandát, az a nevük, hogy Los Petersellers, és egészen hallgatható zenét játszanak, lehet, hogy őket is megnézzük. itt egy kis ízelítő: https://www.youtube.com/watch?v=bIJc0ViK42s . 

Ma délután aztán elmentünk megint sétálni, ezúttal még bőven világosban, hogy lefényképezzük mindazt a szépet,amit tegnapláttam, és hog ymegnézzük a Jardin de Real-t, azaz a királyi parkot. Amikor fél 4 körül elindultunk, akkor 30 fok fölött volt a hőmérséklet, a napon nagyon finom meleg volt, árnyékban kicsit fújt a szél. Amikor jöttünk haza, fél 7 körül, akkor már csak huszonkevés fok volt. Mindenestre a múzeumok környéke ugyanolyan lélekzetelállítóan szép volt, mint tegnap. A tudományos múzeum előtt 30 méteres sor kígyózott, ez nem nagyon bíztató. A park túlsó oldala, ahol a szoborpark szerűség van, az is nagyon szép volt. Sok hasonló stílusú szobor van itt, és nem is teljesen véletlennek tűnik a témaválasztásuk. Mindenestre nekem a legtöbb nagyon tetszik.  ez itten arat:

From Valencia

ez például csak sétál:

From Valencia

kipróbáltuk a zongorát is, kiderült, hogy a billenytűi mozognak!

From Valencia

A parkra néő kis kilátót pedig Tenor és Szoprán őrzik.

From Valencia

  

 A szobrok után elkezdtünk észak felé sétálni a park mellett, a Jardin de Real felé. A park melleti rész nem különösebben érdekes, nagy házak, nagy autóút, mint bármelyik rakpart. A körforgalmak izgik, mert ott vannak a közepükön a szoborok. És jó sok idő megkerülni őket. Mindeközben hétágra sütött a nap, és valahányszor elmentünk egy valenbisi lerakóállomás mellett, nagyokat sóhajtottunk, hogy miért nincs még meg a kártyánk, mert emnnyivel jobb lenne biciklizni, mint kutyagolni. Arra gondoltunk, hogy jó lenne fagyzini egyet, de nagyon kevés hely volt ezen az útszakaszon, ás azok sme voltak túl hívogatóak. Ja és elmentünk a hadtörténeti múzeum mellett, aminek a kertjében van egy tank, és egy helikopter, és arra gondoltam, hogy örülne a Tóta W, meg hogy hány négyéves van Valenciában, akki ennek hatására hadmérnök akar lenni:)).  

Amikor már majdnem puhára főttünk a napsütésben, akkor... nos akko rnem láttuk még meg a sörözőt, hanem először a zsinagógát láttuk meg. Kérem tisztelettel, van Valenciában és szép, nagy rendes zsinagóga. Szemben az úszodával, egy múzeum mellett.

From Valencia

A zsinagóga utáni sarkon aztán megláttuk a SÖRÖZŐT. Végre. Úgy döntöttünk, franba a fagyival, nekünk sör kell. És nagyon jól döntöttünk, ugyanis ez nem közönséges söröző volt, hanem olyan, ami fincsi husikra és sajtokra van specializálódva. Konkrétan a bejárat mellett van egy csemegepult, mindenféle hívogatóan kinéző kolbászokkal, szalámikkal, sonkákkal és sajtokkal. Úgyhogy nagyon gyorsan úgy döntöttünk, hogy nem csak szomjasak, hanem éhesek is vagyunk, és némi töprengés után kiválasztottunk egy ígéretesnek hangzó felvágottas tálat. Azt hiszem magyon jól döntöttünk, mert ezt kaptuk:

From Valencia

A tálon, ahogy vártuk, minden isteni finom volt, és eléggé jóllaktunk vele.   Az átlátszóan vékony sonka, meg az a nagyobb, kerek alakú izé is, ami leginkább füstölt tarjának tűnik, különösen finomak voltak. Kifelé megnéztem az rakat a csemegepultban, nem olyan rettenetesen drágák ezek a dolgok, és semmiképpen sem drágábbak, mintha a boltban vennénk meg. (tényleg, a múlt hét felfedezése, hogy itt a legtöbb sajt 10 euró körül van, de ezért akár már lágy kecskesajtot is lehet választani, nyami:))

Jóllakottan és enyhén sörösen távoztunk, és végre elértük a Jardin de realt, ami szerencsére nyitva volt. Ez egy nagy kert, ami kicsit botanikuskert is, mert többféle fa van benne, oylanok is, amilyeneket eddig nem is láttunk. van pl egy nagy tüskés hordóhasú, ebből sok volt a kertben:

From Valencia

De volt sok másmilyen is, többféle pálma például. És a kert papagájcsivittől volt hangos. Volt, hogy csapatokban röpültek el a fejünk felett, igazán elképesztő volt:) meg volt pl olajfa, hullott le  a termése a földre, tele volt a föld töppedt olajbogyóval. Még sosem láttam olajfát ezelőtt.  És volt egy rózsakert, valami doktor valakiről elnevezve, ami egy szökökút körül van kiépítve egy gyűrűben, amiben 111 féle rózsa van, és a bejáratnál van egy kis térkép, amin fel van sorolva, hogy melyik parcellán milyen fajtájú és színű rózsa van. Sajnos eddigre a fotómasina lemerült, így erről nincs fénykép. Midnenestre a kert nagyon szép és rendezett vol tés jó volt ott lenni, hallgatni a madarakat meg csodálkozni a sosem látott fákon. Tömeg éppen nem volt, de úgy láttam, a helyiek is szeretnek idejönni, legeltetni a gyerekeiket. Ez is meg a Jardin del Turia is elég jól kiépített parkok, rendben vannak tartva, változatosak (itt volt erdős rész, meg rózsakert, meg pázsitos sövényes versaille-i kert meg olyan margit-sziget féle, nagy zöld pázsit kis utakkal), van bennük kávézó és pisilde, babakocsival és kerekesszékkel is megközelíthetőek, és általában úgy tűnik, kényelmesen el lehet bennük lenni. Jó lenne, ha Budapesten is ilyenek lennének a parkok.