Ezen a hétvégén 3 nap különbséggel  két nagy "nemzeti" ünnep is van erefelé. Tegnap, október 9-én volt Valencia nemzeti ünnepe, a Valencia közösség napja, vagy nem tudom, minek is hívják magyarul, itt október 9-nek hívják. A lényeg, hogy kb 800 éve Jaime király ezen a napon vonult be a városba, hogy visszafoglalja azt a móroktól, és ekkortól számítódik Valencia önnálló tartományként Spanyolország részének. Később a 20. században a diktatúra feloldása után Valencia autonóm öntudatát erősítette ez az ünnep. Holnapután, kedden pedig a hispánság napja lesz, ami Kolumbusz  (itt azt mondják rá, hogy Cristobal Colón) amerikai partotérésének évfordulója. Úgyhogy ennek örömére hétfőn-kedden nincs suli. ez mind a kettő elég nagy ünnep, teli nemzeti büszkeséggel, és hát mulatnak a spanyolok rendesen, ahogy illik.

Október 9-e (bocs, mindig az jut eszmebe róla, hogy tisa be'av:)) címen a következő dolgok történtek: a boltokban megjelentek mindenféle kimért színes cukormázas édességek, mert itt ilyenkor az a szokás, hogy a fiúk a kedvesüknek egy kendőben színes marcipánygyümölcsöket és egyéb mandulából készült édességeket ajándékoznak (a hagyomány eredete állítólag az, hogy a félévnyi ostrom után az valenciai asszonyok a kötényükben gyűjtöttek ennivalót a város falain kívül a felszabadító seregnek).
Az ünnep hatalmas tüzijátékkal "jött be". Ezt úgy kell elképzelni, hogy mi otthon ülünk, nézzük a Machetét, ami ugyebár főleg öldöklésből és fegyverropogásból áll, és már vagy 20 perce a kívülről jövő robaj egyszerűen elnyomja a filmet. Kb fél óra után úgy döntöttünk, hogy  ha nem akar abbamaradni a tüzijáték, akkor inkább kimegyünk, megnézzük. És összeszedelőzködéssel és a Jardin de Turiáig tartó 10 perces sétával együtt is elkaptuk a végét. A tüzijátékot a Palau de Música elől lőtték fel, hatalmas volt és igen hangos és elég jó, és egy órán át tartott, és éjfélkor kezdődött. A népek a hidakon álltak, és onnan nézték. Valencia legmagasabb pontjai ugynais a hidak, és csak a Jardin felett nincsen konstans 4 emeletnyi épület, így csak oda érdemes tüzijátékot csinálni. 

Szombaton délután belvárosban felvonulást rendeztek "A mórok és a keresztények bevonulása"  címmel. A felvonulás apropója, hogy a valenciai zászlót városházáról átviszik oda, ahol Jaime nyugszik (asszem), és ezt követik a felvonulók, elvben korabeli rohákban. Ezt a következőképpen kell elképzelni: le van zárva egy közepes utca, és a két oldalán sorakoznak a bámészkodók. A felvonulás a következő elemekből áll: kb 10 fős csoportok, egyfoma jelmezben, amik gondolom kereszteslovagok, meg mindenféle harci alakulat egyenruhái akartak lenni. Ezen kívül voltak amazon alakulatok, törökbasák, szóval különböző korokból származó keleti megy nyugati öltözék-imitációkban férfi és női csoportok. Általában elöl jött egy ember, hozott egy zászlót, amiből vagy kiderült valami, vagy nem, aztán jött elöl egy egyenruhás ember, álatlában egy joviális, jó kiállású férfi, aki a kardjával hadonászott, és pózolt a fotókhoz, majd ugyanaben a jelmezen kb tizen, sorfalban összekarolódva. Minden 2-3 ilyen csoportot egy fúvószenekar követett (vagy hogy van a marching band magyarul?), szerintem volt, amelyek iskolai zenekarok volt, és volt, amelyik sima városi zenekar, sokkal több felnőtt taggal. Ezek általában jobban is szóltak. Ezután kicsi szünet, majd jött a következő csoport. 

From Valencia

Néha a csoportok közt voltak lovas attrakciók, ez Dávidnak nagyon tetszett, és tényleg szépek voltak a lovak is. Volt bonyolultanlépkedős lovas attrakció, azoknak a lovaknak láthatóan már elegük volt abból, hogy hangos zene közepette kell lenniük, és fogalmuk sincs, hogy mit akar a lovas, viszont voltak amolyan artistaattrakciók is, ahol a lovas "0 kézzel" vágtázott 10 métert, meg felállt a lóra, azt láthatóan a lovak is jobban élvezték. 

Voltak seggrázós lányok is, meg gólyalábas emberek nagy színes madárjelmezben, és a végén egy jópofa, skorpiónak öltözött tánccsoport.

From Valencia

És néha jött egy kamion amin valami érthetelen trónuson ült vagy állt pár ember. Próbáltam elolvasni a zászlókat, de nagyon sokmindent nem derítettem ki belőlük, volt pl amire az volt írva, hogy nem tudom mindek a lovagjai, de kétlem, hogy egy valódi lovagrend tagjai buta jelmezben, unottan szivarozva lépésben felvonulnának. Szerintem inkább vállalkozókedvű helyiek és környékbeliek jöttek ide megmutatni magukat. A jelmezek változatos kidolgozottságúak voltak, a kereszteslovagok az elején kb úgy néztek ki, mintha jégerlasóban lettek volan egy piros lepedővel, a mögöttük lépkedő szüzeknek meg a ruhájának a hosszát nem sikerült beállítani, az egyiknek a földes söpörte, a másiké a vádlija körül lengedezett, a kínai papucsa fölött. De a menet későbbi részeiben már rökjól kidolgoztott csillivilii ruhák meg bőven díszített leplek voltak, sok arcfestés főleg a nőkön, egyen műbőr csizmák. A jelmezeken egyébként sokszor szerepelt a denevér motívum, ami Valencia jelképe, mert a város visszafoglalásakor szárnycsapkodásukkal felébresztették Jaime királyt vagy épp emiatt nem hallották meg a mórók, hogy jönnek  a spanyolok, ez nem tiszta, a lényeg, hogy a valenciai zászlóban, címerben, focicsapat emblémájában mind ott a denevér.

Alapvetően érdekes látványosság volt, a fúvószenekarok miatt egészen hangulatos is, engem például nagyon érdekeltek azok is. A zenekarokban mindig elől voltak a dobosok, általában legelől egy állványon volt 2-3 nagyobb dob, amit valakik húztak, és aki azokon dobolt, az láthatóan mindig rocksztárnak érezte magát. A többiek, akik maguk vitték a tubáikat meg kürtjeiket, annyira nem élvezték a lassaú toporgást. Dávid egymillió képet lőtt, csinált is neki egy külön albumot  itt, azt érdemes megézni. Vannak videók is, de technikai okokból azokat majd csak a youtube-on tudjuk  közzétenni. 

A felvonulás után kisebb csoportosulásra lettünk figyelmesek, akik kántáltak valamit és meglengettek egy nagy valenciai zászlót. Kicsit arrébb még több ember volt és nagy hangzavar, de igen zavarbaejtően mindenféle zászlók voltak, amikről fogalmunk sincs, hogy kié és mit jelent,  pl lehet tippelni, mit jelent az egyszínű milkalila zászló? Kicist az volt az érzésem, hogy az ünnep alkalmából mindenki kijött, akinek tüntethetnékje van, és ott hepajozott egy fél órát. Voltak rendőrök, de tök békés volt a dolog. Mondjuk azért nem mentünk be a közepébe kérdezősködni, hogy mit akarnak, meg amúgysem értettem volna:) Láttam sok embert olyan pólóban, amin egy valenciai zászló volt valami szöveggel, de nem tudtam elolvasni, hogy mi volt pontosan( de most már tudom, az van ráírva valenciaiul, hogy "nem vagyunk katalánok"). Feltételezem, valami függetlenedési jelmondat. Most olvastam egy itteni angol nyelvű programmagazinban, hogy ilyenkor civil mozgalmak szoktak kivonulni, továbbá két érdekes csoport, az egyik azt kántálja, hogy Valencia nem Katalónia része, a másik meg azt, hogy igen:) (és szakadjunk el együtt). Maga az ünnep is inkább Valencia városé, nem a tartományé, mert a többi valenciai városok máskor szabadultak fel, évekkel korábban meg később is, mint Valencia. De azért mindenki leginkább megeszi a marcipánt, megnézi a tüzijátékot és örül a szabadnapnak, és senki sem megy ölre efölött.

Mi is otthagytuk a zászlólengetőket, és elindultunk hazafelé a Turia mellett. Odalent színes sátrakat és általában amolyan zsibvásárt láttunk, ugrálóvárral, színes zalagokkal a fák közt, és akkor indult meg egy rövid gólyalábas menet, mindenféle furi alakokkal: nagyhasú rózsaszín pókizé 4 lábbal, meg egy fura rugós gólyalábas fazon színes csíkos tapadós ruhában, kicsit mint egy ugrálós ördögfióka, meg valaki egy nagy labdán egyensúlyozott. Mindez zenével és csillagszórókkal, aranyos volt. 

Este elmentünk a Black Note nevű zenés helyre, ahol egy valenciai funk-rnb banda játszott. Elég jó hangulatú zenéjük van, az orgona meg a xilofon nagyon jól szólt együtt, az énekesnőjüknek pedig szép és erős hangja van. Kár, hogy a hangosítás csapnivaló volt. Mindenesetre ez remek kombináció az "igazi helyi zene" meg a "mi is értjük" közt. a nevük egyébként The vibe-creators, itt lehet őket meghallgatni: http://www.myspace.com/thevibecreators

Ma délután Dávid fincsi pörit főzőt, én pedig megpróbáltam előadni a tortilla espana nevű ételt. A tortilla itt nem kukoricából készült tésztafélét jelent, hanem a rántotta változatait, a spanyol ebből az a fajta, amiben a krumpli dominál. Az arányok nem sikerültek teljesen, de finom krumpli finom olivaolajban megsütögetve, rossz nem lehet:) Mindenesetre ezen még dolgozni kell egy kicsit. 

Este pedig elmentünk egy Beatles-tribute koncertre, ami kivételesen nem éjfélkor, hanem este nyolckor kezdődött. Erről részletes beszámoló kép és hanganyaggal később.