Hétfőn ebédmeghívásunk volt újdonsült barátainkhoz újdonfőtt paella-ra (részleteket lásd Juli posztjában: evalencia02.blog.hu/2010/10/12/paella_pueblo). A szieszta után, amikor már képesek voltunk moccanni, elhatároztuk, hogy sétálunk egyet és Nizarék megmutatják nekünk, milyen Valencia külvárosa. A lakótelepi rész pont olyan volt, mint bárhol máshol, viszont ahogy beértünk az óvárosi részbe, akkor nagyon szép, barátságos kis kétemeletes házak vettek minket körbe. Némelyiknek a fala kis, színes-mintás csempékből volt kirakva, amit már megszokhattunk volna Valencia-ban is, de még mindig lenyűgöz minket.

Sokat nem sétáltunk, mert a második sarok után egy kb. 3 méter magas, faltól falig tartó úttorlasszal találtuk szemben magunkat. A torlasz nagy, álló fa háromszögekből állt, amiknek mindkét lábára vízszintesen hosszú deszkákat erősítettek, amik között éppen, hogy elfért egy ember. A barikádon túl az út közepén pedig fém ketreceket láttunk, aminek csak függőleges rúdjai voltak, amik közt szintén pont elfér egy ember. Végülis nem tarott túl sokáig, rájönnünk, hogy itt bizony bikafuttatásra készülnek és kis kérdezősködés után azt is megtudtuk, hogy csak 20 percet kell rá várni. Több sem kellett nekünk, átvetettük magunkat a torlaszon és elfoglaltuk helyünket a ketrecben:

From Valencia

Amint látjátok, Juli abszolút ideálisan öltözködött az eseményhez. Piros körmök, rózsaszín felső. Teljesen alkalmas arra, hogy felkeltse a bika figyelmét :)

Az elkerített rész mindössze három utcából állt, amik U alakban rendeződtek el és mi az U egyik végében voltunk. A torlaszoktól, ketrecektől és hangos zenétől eltekintve az utcakép egészen szokványos volt. Emberek császkáltak fel-alá, beszélgettek, kisgyerekek fociztak. Mondanom sem kell, hogy a 20 perc várakozásból körülbelül 40 perc lett. Aztán egyszercsak megjelent egy emelőgép, karjaiban egy hatalmas fém dobozzal, benne a bikával és lerakta a ketrecünk elé. Majd nem sokkal később hozott egy másik dobozt is az előző mellé. Újjab hosszú várakozás, amiközben megtudtuk, hogy a ketrecben is vigyázni kell, mert bizony a bika szarva azért befér a rácsok között és bizony a belül lévő emberek, hogy lássák mi történik, a kívül levőket kifelé nyomják, de még ez sem riasztott el minket a kalandtól. Várakuzásunkat petárdadurranások szakították félbe, ami igen csak ijesztő volt, mert egyáltalán nem számítottunk rá és elég közel is volt. Azt nem tudjuk, hogy ezzel is a bikát akarták-e ingerelni vagy csak show-elem, de a lényeg, hogy beindultak az események. Az egyik szervező felmászott a dobozok tetejére, kezében egy dárdával felszerelkezve:

From Valencia

Ekkor az utca már nem volt annyira tele, mindeki inkább valamelyik ketrec közeléből figyelte az eseményeket. A következő ami láttunk, hogy emberünk a dárdával bökött egy jó nagyot a bikán, amire a doboz elkezdett ugrálni. Ezután hősünk kinyitotta az ajtót, mire a bika mintha puskából lőtték volna ki, elrohant közvetlenül a ketrecünk előtt (video).

Videóért klikk a képre

Sokat nem láttunk belőle. A tapasztaltabb bikafuttatók elhagyták ketreceiket, de nem telt el sok idő, amikor a bika hasnoló tempóban, mint ahogy otthagyott minket, újra megjelent. Na, erre mindenki gyorsan visszaugrott a ketrecbe, kivéve egy-két bátrabb emberkét, akik kicsit kergetőztek a bikával a ketrecünk előtt.

From Valencia

Ezután jött az izgalmas rész. Miután a bika megunta a kergetőzést úgy döntött, hogy valami kevésbé mozgékony célpontot keres magának. Ez volt a mi ketrecünk. Mondták, hogy 4-500 kg-os ez az állat, de azért az egy kicsit meglepett, hogy amikor a bika feje egy tompa puffanás kíséretében elérte a ketrecet, akkor ez a hatalmas vas szerkezet, ha nem is sokat, de egy kicsit megmozdult. Ez sajnos a felvételen nem annyira látszik:

Videóért klikk a képre

Eztuán a bika elrohant és többet nem is láttuk szerncsétlen párát. Ez egész nem tartott tovább 10 percnél. Újabb hosszú percek teltek el várakozással. Már kezdett ránksötétedni, amikor a szervezők megjelentek egy totemoszlop szerű póznával, amit beleerősítettek a betonban lévő, avatatlan szemek számára egyszerű csatornanyílásnak látszó, kifejezetten erre a célra kialakított lukba.

From Valencia

Ezután a második dobozt átvitték az oszlop mellé és egy jó vastag kötél is előkerült valahonnan. A kötelet ráerősítették a bikára, a másik végét pedig áthuzták az oszlopon, majd óvatosan kiengedték a bikát és megpróbálták odahúzni az oszlophoz. Ebből mi annyit láttunk, hogy nagyon sok ember körbevesz valamit és nagyon erőlködnek és néha, amikor a bika szabadulni próbál, akkor az egés csoport hirtelen egy kicsit arrébmegy. Amikor a bikát már teljesen odahúzták az oszlophoz, valaki megjelent egy fákjával, amivel meggyújtotta a bika szarvait, amire nyílván előtte valami éghető anyagot raktak. A bikának naggyából itt fogyhatott el minden türelme, mert ekkor elszakította a kötelet, amire a tömeg szétrebbent és mindeki menekülni próbált. Nem tudom, hogy próbáltatok-e már égő szarvú, kötelékeitől éppen megszabadult bikát gyenge fényviszonyok mellett, pánikoló tömegben fotózni. Nem egyszerű:

From Valencia

Ezután a bika elrohant, de az előzővel ellentétben ez nem nagyon akart visszajönni. Komolyabban senki nem sérült meg, csak annak az embernek aki az előző bikát megszúrta, egy kicsit vérzett a füle és a nyakára tekeredve sírt a barátnője. Miután percekig nem történt semmi, a kíváncsiságunk elkezdett felülkerekedni félelmünkön és Nizar-ékkal együtt kimerészkedtünk a ketrecből és elmentünk az utcasarokig. A bikát itt sem láttuk, mert teljsen az U betű másik végében volt, de a következő sarkon lévő autósoknak szánt tükörben felfedeztük a szarván lévő két lángcsóvát. Idönként amikor a lángcsóvák megmozdultak, akkor a bikához közel lévő emberek elkezdtek hátrálni. Ez egy láncreakciót indított el, mert aki csak ezeket az embereket látta, az azt hitte, hogy jön a bika, amire megfodult és elkezdett rohanni, erre persze az U betű túsó végében lévő emberek pedig visszaugráltak a ketrecekbe, ami kicsit vicces volt, mert a bika valójában csak pár centit mozdult meg. Aztán a szervezőknek valahogy sikerült kimozdítaniuk a bikát a sarokból. Ekkor már mi sem voltunk olyan nagyon bátrak és ahogyan csak a lábunk bírta, visszafutottunk ketreceinkhez. A bika csak a sarokig kullogott el és ott sem rendezett túl nagy cirkuszt. Úgy tűnt, hogy ő jobban fél ez emberektől, mint az emberek tőle. Ez volt az a pillanat, amikor elegünk lett és otthagytuk az egészet. Most már elmondhatjuk, hogy nem csak láttunk, de részesei is voltunk egy bikafuttatásnak. Láttunk bikavért, ami nem egri, és láttunk embervért is, szerencsére nem sokat. Bikafuttatásnak álcázott állatkínzásból ennyi, erre az életre elég volt. További képek és videók a picasan.