A tegnap délig aludtunk, és fél délután lustultunk. Amikor ezt mér nagyon untuk, akkor én felöltöttem vadiúj futónadrágomat, és elmentem futni a parkba. Annyira sokat nem futottam, mert még nagyon fárasztó volt. A park vége felé indultam, a ciudad des artes y ciencias felé, el is futottam az épületek mellett. Számomra lélegzetelállítóan gyönyörű a környezet itt, medencékkel és fehér csempével és zöld fákkal és merész ívekkel, nekem nagyon tetszett.

From Valencia

Miután hazaértem, elmentünk egy nagyot sétálni, a várorsnak abba részébe, ahol eddig még nem voltunk, ami a Xativától dél fele a térképen balra van, a vonatsíneknek a másik oldalán, mint mi. Elég nagy csalódás volt, alig volt ott élet este. Aztán visszamentünk a város közepébe, mert meg akartam nézni, hátra nyitva van az Octubre nevű kortárs művészeti központ, amit a neten találtam, és amiben elvben ma este egy jazzkoncert volt. Csak a netről nem tudtam kideríteni, hogy mennyibe kerül, és reméltem, hogy ott majd találok egy posztert az ehavi programokkal, vagy egy szórólapot, vagy akár talán nyitva is lesz.... de nem, zárva volt és nemvolt semmi sem kitéve. Egyébként is, ez is egy olyan remek intézmény, hogy még spanyol nyelvű változata sincs a honlapjának, nem hogy angol.  Miközben modern médiáról meg facebookról szóló kiállításai vannak... eh. Ami nagyon jó volt, hogy útközben találtunk egy helyet, amire ki volt írva, hogy keddenként flamencó van! úgyhogy kedden a Radio City-be (http://www.radiocityvalencia.com/ a honlap zenél) megyünk flamencót nézni, és aznap egy férfi fog táncolni, és énekelni is fog két valaki, meg valaki zenélni és tökjó lesz. És majd az is kiderül, hogy a con consumicón az azt jelenti-e, hogy a 7 eurós belépőjegy lefogyasztható, vagy azt, hogy kell mellé inni valamit:)  Alig várom:) 

A pénteki klubból elhoztunk 2 porgramújságot, úgyhogy már van hol elindulni keresgélni élőzenét meg ilyesmit. A felhozatal elég gyengécske. Pl a mi környékünkön is van egy jazz kocsma, de ott is csak hetente egyszer van élőzene, és a legtöbb hellyel szintén ez van, kb hetente egyszer tartanak valami élőzenés estet, egyébként meg sima kávézók, kocsmák, múzeumok. Igazából eddig 2 helyet tudok, ahol minden este van koncert, az egyik a Black Note, ahol voltunk, de ott is minden pénteken ugyanez a blues banda játszik. Viszont legalább már interneten is találtam pár oldalt ahol érdemes nézelődni. Ki is néztem egy bandát, az a nevük, hogy Los Petersellers, és egészen hallgatható zenét játszanak, lehet, hogy őket is megnézzük. itt egy kis ízelítő: https://www.youtube.com/watch?v=bIJc0ViK42s . 

Ma délután aztán elmentünk megint sétálni, ezúttal még bőven világosban, hogy lefényképezzük mindazt a szépet,amit tegnapláttam, és hog ymegnézzük a Jardin de Real-t, azaz a királyi parkot. Amikor fél 4 körül elindultunk, akkor 30 fok fölött volt a hőmérséklet, a napon nagyon finom meleg volt, árnyékban kicsit fújt a szél. Amikor jöttünk haza, fél 7 körül, akkor már csak huszonkevés fok volt. Mindenestre a múzeumok környéke ugyanolyan lélekzetelállítóan szép volt, mint tegnap. A tudományos múzeum előtt 30 méteres sor kígyózott, ez nem nagyon bíztató. A park túlsó oldala, ahol a szoborpark szerűség van, az is nagyon szép volt. Sok hasonló stílusú szobor van itt, és nem is teljesen véletlennek tűnik a témaválasztásuk. Mindenestre nekem a legtöbb nagyon tetszik.  ez itten arat:

From Valencia

From Valencia

From Valencia

From Valencia

 A szobrok után elkezdtünk észak felé sétálni a park mellett, a Jardin de Real felé. A park melleti rész nem különösebben érdekes, nagy házak, nagy autóút, mint bármelyik rakpart. A körforgalmak izgik, mert ott vannak a közepükön a szoborok. És jó sok idő megkerülni őket. Mindeközben hétágra sütött a nap, és valahányszor elmentünk egy valenbisi lerakóállomás mellett, nagyokat sóhajtottunk, hogy miért nincs még meg a kártyánk, mert emnnyivel jobb lenne biciklizni, mint kutyagolni. Arra gondoltunk, hogy jó lenne fagyzini egyet, de nagyon kevés hely volt ezen az útszakaszon, ás azok sme voltak túl hívogatóak. Ja és elmentünk a hadtörténeti múzeum mellett, aminek a kertjében van egy tank, és egy helikopter, és arra gondoltam, hogy örülne a Tóta W, meg hogy hány négyéves van Valenciában, akki ennek hatására hadmérnök akar lenni:)).  

Amikor már majdnem puhára főttünk a napsütésben, akkor... nos akko rnem láttuk még meg a sörözőt, hanem először a zsinagógát láttuk meg. Kérem tisztelettel, van Valenciában és szép, nagy rendes zsinagóga. Szemben az úszodával, egy múzeum mellett.

From Valencia

A zsinagóga utáni sarkon aztán megláttuk a SÖRÖZŐT. Végre. Úgy döntöttünk, franba a fagyival, nekünk sör kell. És nagyon jól döntöttünk, ugyanis ez nem közönséges söröző volt, hanem olyan, ami fincsi husikra és sajtokra van specializálódva. Konkrétan a bejárat mellett van egy csemegepult, mindenféle hívogatóan kinéző kolbászokkal, szalámikkal, sonkákkal és sajtokkal. Úgyhogy nagyon gyorsan úgy döntöttünk, hogy nem csak szomjasak, hanem éhesek is vagyunk, és némi töprengés után kiválasztottunk egy ígéretesnek hangzó felvágottas tálat. Azt hiszem magyon jól döntöttünk, mert ezt kaptuk:

From Valencia

Jóllakottan és enyhén sörösen távoztunk, és végre elértük a Jardin de realt, ami szerencsére nyitva volt. Ez egy nagy kert, ami kicsit botanikuskert is, mert többféle fa van benne, oylanok is, amilyeneket eddig nem is láttunk. van pl egy nagy tüskés hordóhasú, ebből sok volt a kertben:

From Valencia

De volt sok másmilyen is, többféle pálma például. És a kert papagájcsivittől volt hangos. Volt, hogy csapatokban röpültek el a fejünk felett, igazán elképesztő volt:) meg volt pl olajfa, hullott le  a termése a földre, tele volt a föld töppedt olajbogyóval. Még sosem láttam olajfát ezelőtt.  És volt egy rózsakert, valami doktor valakiről elnevezve, ami egy szökökút körül van kiépítve egy gyűrűben, amiben 111 féle rózsa van, és a bejáratnál van egy kis térkép, amin fel van sorolva, hogy melyik parcellán milyen fajtájú és színű rózsa van. Sajnos eddigre a fotómasina lemerült, így erről nincs fénykép. Midnenestre a kert nagyon szép és rendezett vol tés jó volt ott lenni, hallgatni a madarakat meg csodálkozni a sosem látott fákon. Tömeg éppen nem volt, de úgy láttam, a helyiek is szeretnek idejönni, legeltetni a gyerekeiket. Ez is meg a Jardin del Turia is elég jól kiépített parkok, rendben vannak tartva, változatosak (itt volt erdős rész, meg rózsakert, meg pázsitos sövényes versaille-i kert meg olyan margit-sziget féle, nagy zöld pázsit kis utakkal), van bennük kávézó és pisilde, babakocsival és kerekesszékkel is megközelíthetőek, és általában úgy tűnik, kényelmesen el lehet bennük lenni. Jó lenne, ha Budapesten is ilyenek lennének a parkok. 

A héten Juli egyedül ment vásárolni és felbuzdulva a számunkra ismeretlen tengeri herkenytyűs tésztás kaja sikerén úgy döntött, hogy kulináris világképünket ismeretlen gyümölcsökkel fogjuk tovább szélesíteni. Ezen nemes cél érdekében hazahozott egy gyümölcsöt, ami kinézetre leginkább a körte és az alma között van valahol, viszont ha szétnyitod, akkor rém gusztustalanul néz ki belülről:

From Valencia

Ahogy az a képen is látszik a gyümölcs egy ilyen fehér trutyiból áll, ami tele van magokkal. A magok össztérfogata azt hiszem egy kicsit több, mint a trutyié, tehát egy kicsit meg kell szenvedni a fogyasztásával, de abszolút megéri, mert nagyon finom a cucc. Mindekinek csak ajánlani tudom.

A másik dolog, ami még megbújt Juli szatyrában egy Platano nevű gyümölcs volt, ami egy banánféle, csak egy kicsit nagyobb és a normális színe a zöld. Juli legnagyobb sajnálatára ezt a gyümölcsöt a banánnal ellentétben nem nyersen fogyasztják, de miután nagyon jó ízemlékeim vannak a dologgal kapcsolatban kolumbiából, elhatroztam, hogy csinálunk belőle valamit. Az eredmény végül is egy platano kérmleves lett, ami meglepően finomra sikerült. Még Julinak is ízlett, pedig ő nem annyira van oda a levesekért. Az alapja tulajdonképpen egy sima zöldségleves, amibe belefőztük a platano-t és a végén szétnyomkodtuk, amitől egészen besűrűsödött és tényleg krémleves lett belőle. Úgyhogy legközelebb is fogunk venni platano-t és kipróbáljuk a többi felhasználási módját is, amit találtunk neten. Van pár :)

Kicsit más. Már egész jól berendezkedtünk, de azért mégis volt valami, ami nélkül 4 hónapot nehéz kibírni. Ez pedig a gitár. Úgyhogy elindultunk, hogy veszünk valami olcsó elektromos gitárt erre a rövid időre. Azért nem érkeztem teljesen felkészületlneül, hoztam magammal egy kicsi effektet, aminek van fülhallgató kimenete és ha rákötöm a kicsi számítógépes hangfalakra, akkor egész elviselhető hangja van és a szomszédok sem esnek ki az ágyukból. Csak Julit idegesítem egy kicsit :). Szóval utánanéztünk, hol vannak hangszerboltok. Nincs belőlük túl sok. Az első hely ahova bementünk csak Amerikai márkákkal foglalkozott és ez, az árukon is meglátszott. Az eladó kitűnően beszélt angolul, ezért nem is bajlódtam a spanyollal, hanem lényegretőrően megmondtam, hogy egy nagyon olcsó gitárra lenne szükségem. Megkérdezte, hogy mennyit szánok rá. Mondtam, hogy nem többet, mint 100 euró. Erre kicsit elgondolkodott és azt mondta, hogyha egy esernyőt akarok venni, akkor talán elég lesz, de egy elektromos gitárt!? És még többször visszakérdezett, hogy tényleg, elektromos gitárt? .... Úgyhogy tovább is álltunk és nem messze bementünk egy következő boltba, ahol már megfelelő mennyiségben találtunk noname gitárokat 100 euron belül, úgyhogy be is ruháztam egybe. Ahhoz képest, hogy milyen olcsó volt, egész használható. Elég béna anyagokból van, de legalább pontos és ez a lényeg. A hangminőség úgy is mindegy, miután nem egy rendes erősítővel használom. Reményeim szerint, majd hazaindulás előtt nem sokkal olcsóbban meg is tudok tőle szabadulni.

From Valencia

 Először is köszi mindenkinek, aki olvas! Szabad kommentezni, most átállíottam, be sem kell lépni.

 buszok

 Ma végre megérkezett a születésnapi ebook olvasóm. Már ideje volt, mert már napokkal ezelőtt befejeztem azt az egy könyvet amit hoztam magammal. Meglepően jól használható a kütyü. Kényelmes kézbe venni, könnyű rajta navigálni, van rajta wifi, böngésző mp3 lejátszó és kellemes a szemnek is:

From Valencia

Le is töltöttem a cien anos de soledad című regényt. Majd egy-két hét múlva, ha már perfektül beszélek spanyolul el is kezdem olvasni :)

Este elmentünk egy erasmus-os buliba. Jó volt végre angolul beszélő emberekkel találkozni. Nagyon sok lengyel volt, de találkoztunk németekkel csehekkel és franciákkal is. Természetesen a fanciák sem tudtak angolul, úgyhogy előkaparhattam régen elfeledett francia nyelvtudásomat, ami kb abból áll, hogy: je n'ai pas fait mon devoir (nem csináltam házi feladatot). Nem volt egy hosszú társalgás :) Szerencsére a lengyelekkel több közös témánk volt, például elég kimeritően beszélgettünk az alkoholos italokról. David egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a vodkát narancslé meg egyéb színezék nélkül is meg lehet inni. Errefelé ez nem szokás. Mi pedig mindig meglepődünk, hogyha kérünk egy sört, akkor 3 deciset kapunk, ha nem teszzük hozzá, hogy nagyot kérünk. David szerint ez teljesen logikus, hiszen a nagy sör felmelegszik mire a végére érsz. Elárultam neki a titkot: gyorsabban kell inni. Abban is megálapodtunk, hogy a spanyolok tulajdonképpen mindent nagyon lassan csinálnak, kivéve a beszédet.

 Ma este is elmentünk sétálni, ezúttal a Jardin de Turia egy másik szeletére, illetve ott folytattuk, ahol a múltkor abbahagytuk, a Gulliver fölötti résznél. Itt már nem volt játszótér meg ilyesmi, itt ugyanis komolyabb dolgok veszik át a terepet: itt van a Palau de Música., a park "partján" áll, a park felé egy nagy üvegház-szerű homolkzat néz. Közelebb is mentünk és benéztünk, de belül egészen kockának és dísztelennek tűnt.

A palauval szemben lent a parkban az épülettel párhuzamosan egy sor szökökút van egy sekély téglalap alakú tavacskában, az a modern fajta, ami színesen van kivilágítva és különböző programok szerint műsorszerűen lődözi a vizet. A tó két oldalán pedig hangszórókból zene szólt, és a szökőkút műsora ahhoz volt igazítva. A zenei kínálat elég változatos volt, és azt hiszem, időrendben ment, valahol a Torreádorinduló körül értünk oda, és az Oroszlánkirály   illetve a Nemo nyomában zenéire sétáltunk el. Már nagyon vártam egy kis Killerst, de az sajnos nem jött:) viszont volt a 2001 Űrodüsszeia zenéje és arra nagyon jól működött a szökükút-tánc, és az egész nagyon hangulatos volt, szemben a palauval.

From Valencia

Itthon aztán megnéztem rögtön a palau weboldalát, de nagy csalódás: egyrészt nincs angol nyelvű változata, másrészt nagyon rosszul kereshetőek a programok, illetve kb sehogyse, és harmadrészt: csak komolyzene van. Se jazz, se népzenene, sőt nincs is a műfaj jelölve. Inneni filharmonikusok, onnani filhamonikusok, városi zenekar, jótékonysági és alapítványi koncertek, ennyi. 

Viszont hazafelé séta közben találtunk pár olyan utcácskát, ahol egymás mellett sorakoztak a bárok és az éttermek. Jónak néztek ki, talán nem is nagyon drágák, és nagyon hangultos volt az egész, biztosan ki fogunk párat próbálni. Közben ugye vissza is kellet jönni egy hídon, ami aztán végképp nagyon réginek tűnt, úgyhogy már szinte teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a Jardin de Turia valaha egy folyó volt, és aztán amikor kiszáradt, akkor parkosították.  Mindenestre futó most is sok volt, és görkorisok is, és gyerekek! nekem furcsa, de itt teljesen normális este 9-kor sétáltatni a 2-éveseket. 

Amikor már majdnem itthon voltunk, kisebb csődületet láttunk az egyik utcán egy kapunyílásban. Néztük is, hogy mi lehet az, teljesen átlagos, rossz állapotú egyszerű kockaépület, nincs rajta semmi kiírás, és egy leereszthető fém rednőny volt rajta, mint ami mondjuk egy garázskapun szokott lenni. Benéztünk, és nagyon meglepődtünk, mert padsorokat láttunk: egy tempom van ott:)

ami errefelé tényleg éjszaka folyik.

Tegnap estére meg volt beszélve egy találkozó a mentorommal, Daviddal, mivel ő pénteken fejezte be a vizsgáit. azt terveztük, hogy elmegyünk sörözni, reméltük, hogy elvisz egy tapas-bárba, mert magunk még nem nagyon voltunk bátrak ezügyben. Este 7 körül még semmi hír nem volt Davidról, így ettünk egy szendvicset, kinéztünk egypár tapasos helyet az interneten, és 8 körül nekiindultunk a városnak.

From Valencia

Ami elsőre furcsa volt, hogy nincsenek sokan az utcán. akik meg voltak, azok láthatóan vásárlásból jöttek haza, sőt még  nyitva voltak a boltok és az emberek ruhákat próbálgattak. Kb olyan volt, mint a westend délután 5-kor. Az éttermek egytől egyig üresek voltak, a bárokban, kávézókban sem üldögéltek sokan, és senki nem volt estéhez öltözve. Itt már sejtettük, hogy valami nem stimmel az időzítéssel:)

9 körül felhívott David, és a forgalom közepén, féli angolul, félig spanyolul sikerült megbeszélni vele egy találkozót, fél 12-re. Ezt később fél 11-re módosítottuk, mert rájöttünk, hogy a fél 12 nekünk nagyon késő. Sétáltunk tovább a városban, lassan kikerültünk a bárokkal teli helyekről, és be abba, ami kb olyan mint nálnk az Arany János utca környéke, csupa nagy hivatali épület. Fél 10 körül aztán leültünk egy bár előtt és ittunk egy sört. A szemben lévő étterem akkor kezdett megtelni.

From Valencia

Itt egyszercsak hatalmas robajt hallottunk, hosszan, mint a mennydörgés, de egészen közelről jött.  Nem tudom azóta se hogy mi az, de ilyen lehet, amikor leomlik egy állványzat. Lehet, hogy bontottak valamit? Mindenestre semmiféle balesetre utaló jel nem volt utána, az emberek felnétek, aztán folytatták a sörözést. Egy gyönyörű labrador eléggé megijedt és elloholt a zaj irányába, a kocsiúton. Szerencsére nem lett semm baja, pedig mögötte jött egy autó benne egy nővel aki valamiért felénk nézett és nem előre.    

From Valencia

Fél 11-kor ott voltunk a Plaza del toros-n, természetesen David késett. Onnantól metróval mentünk a Benimacletre, ami az Universidad de Valencia környéke, azért oda, mert David ott ismert egy helyet, ahova az egyetemisták járnak. Mivel 11-kor már csak húszpercenként jár a megfelelő metró, volt sok időnk beszélgetni odafelé. Kikérdeztük erről az időbeosztás dologról, és a következőket mondta: itt 9-10 köürl vacsoráznak az emberek, az éttermek akkor vannak tele. A boltok nyilván 9-ig nyitva vannak. ha ő találkozik, a barátaival, azt fél 12 körül szokta tenni, akkor söröznek, és reggel 3-4 körül mennek diszkóba. Végiggondoltam ezt, és igencsak öregnek éreztem magam ehhez:( persze ha csak fél 12-kor kezdődik az este, akkor nem olyan durva, ha hajnali 7-ig tart. Gondolom, David is azért nem került elő este 9-ig, mert aludt. 

David nem valenciai, 3 éve tanul a városban, de többször elmondta, hogy nem ismeri annyira. Miközben mentünk a bárjába, elsőre rossz metróra szálltunk. Ebben az volt a jó, hogy leszállhattunk az Almaneda megállónál, ami olyan szép fehér csempével van kirakva. Kb fél óra volt odaérni a bárba, honbnan aztán ugyanennyi idő alatt haza is sétáltunk egy órával később:) Szerencsére Valencia nem olyan nagy város. 

From Valencia

A bár egyébként nem volt nagy szám, amstel sört lehett inni 2 decis és 3 decis kiszerelésben, ami itt a normális méret, és lehetett hozzá választani valamit ami majdnem tapas de nem az, egy szelet baguette-en valami feltét, én természetesen sonkásat választottam, és egyészen finom volt (valami kence is volt alatta). Sör + kaja  1,5 euro, egész jó. Dávid azt mondta, hogy itt 1 sörrel szabad vezetni, de hát itt 1 sör aztán tényleg nem sör, hanem csak 3/5.  

A Benimaclet eléggé más környék, mint a mienk, sokkal szélesebbek az utcák, kevesebb bolt van, és a házak kisebbek, legalábbis bementünk egy utcába ahol csupa egyforma 2 szintes ház állt, természetesen gyönyörű csempékkel, nagyon hangulatos volt. Az utca végéről dobolást hallottunk, odamentünk megnézni, mi az: egy kb 20 emberből álló ütős banda vonult fel, és doboltak kegyetlenül, nagyon jó volt. csak éppen éjfél! eszembe jutott hog yitthon a T. lakóközösség képes lefújatni olyan koncerteket, amiken több tízezren szórakoznak, csak azért mert őket hármukat zavarja a ciripleés a szomszédból, és nem volt pénzük leszigeteltetni az ablakaikat rendesen, itt meg éjfélkor lehet rezesbandval menetelni az utcán. Itt kezdett igazán beütni a kultúrsokk. Ráadásul a bandában igazából nem fiatalok voltak, inkább 40 körül lehetett az átlagéletkor. Az utcán is sok idősebb ember volt késő éjjel is, amikor fél 11-kor vártuk davidot, akkor még sok 60-70 körüli pár sétált el mellettünk. 

Egy ideig kavarogtunk a városban, hogy visszataláljunk a Plaza del toros-ra, ahol David hagyta a kocsiját (nem értjük miért nem kocsival mentünk a sörözőbe), Davidnak nem nagyon jó a tájékozodókája. Közben kereszteztük a Jardin del Turia-t pár híddal feljebb, ott nem nézett ki olyan jól kiépítettnek, mint nálunk. Aztán David hazavitt minket kocsival, csak kicist nehéz volt, mert ugyan van GPS az iPhoneján, de az mindig vagy 20 méterrel le volt maradva a kocsitól, és állandóan lekéstük a kanyarokat. Itt amúgy is elég furcs a közlekedés, sok nagyon széles út van, van ahol 6-8 sávot számoltam, de sokszor egy irányba mennek! Például a Colón-on is, ami Valencia főútja, az óváros körül fut, 6 sáv szélesen, de csak keletről nyugatra lehet rajta menni, a Xativa körül mindenképp. Viszont van buszsáv. (és aggódó anyák megynugatására: a bicikliút legtöbbszor fizikailag el van választva az autóktól, vagy a járdán van, vagy egy sávnyi parkoló autó mögött). Végül fél 3-kor értünk haza, elég fáradtan. 

Kikérdeztem Davidot az egyetemről is, azt mondta, hogy előadásra járni nem kötelező, és házi meg beadandó sincs meg ZH sincs, viszont ha át akarok menni a vizsgáimon, akkor nagyon sokat kell tanulnom évközben is. Nagyon kíváncsi vagyok, mert itt 10 hét összesen a tanítás, aztán december közepétől január közepéig karácsnyi szünet, aztán két hét vizsgaidőszak, összesen egy-egy vizsgaalkalommal. Kicsit félek, mert azért a ZH-k meg házik a BME-en sokat segítenek abban, hogy a vizsgára felkészüljön az ember. 

Az este egyébként úgy telt, hogy mi jobbára spanyolul beszéltünk, David meg jobbára angolul, mert ha én angolul beszélek, azt David nem érti, én meg azt, ha ő spanyolul:) Mondjuk egyébként David angoltudasa sem olyan hűde, például feltételes módot, előidejűséget nem érdemes használni, mert nem érti meg, és egy csomó alapvető szót sem, pl weak, afraid. vagy csak nagyon rossz/idegen a kiejtésem.  Kicsit közben mutogattunk meg átkozódtunk meg szótáraztunk Dávid telefonján. Megkérdeztem hogy miért nem beszél itt senki angolul, azt mondta, azért, mert az iskolában csak nyelvtant tanulnak, de nem beszélnek órán semmit! így írott szöveget esetleg megértenek, de nem beszélnek angolul. És persze mert minden le van fordítva, szinkornizálva, még felisratos film is alig van. Kérdeztem, hogy szoktak-e filmeket vagy sorozatokat letölteni, és felirattal nézni, de azt mondta hogy nem, mert hát angolul van és nem értik az emberek. Ezen a ponton kicsit megenyhültem a magyar nyelvoktatással szemben, mert ugyan rettenetes akcentusunk van, de valami közepesen használható nyelvtudása a legtöbb magyar fiatalnak van, legalább annyi, amennyi egy turista útbaigazításához elég. itt meg ...nada.

most pediglen lustulunk, és Dávid kéjes örömmel motoGP-t nézett, Talmácsi harmadik lett. Én próbálok tájékozódni, hogy milyen itt a zenei élet, vannak-e jó koncertek. Találtam már egyet péntekre, az is éjjel fél 12-kor fog kezdődni:)

Már a rendelő felé menet is feltűnt, hogy milyen sokan vannak az utcán, a kávézókban és a bárokban. Gyerekek is. Úgy látszi, itt ez szokás, szombat délben sörözgetni-borozgatni, beszélgetni, gyereket fagyiztatni. Nekem azért kicsit furcsa volt, hogy ilyenkor már isznak, és ez nem késdobálókban volt, hanem rendes kiülős helyeken, rendezettnek kinéző nők üldögéltek egy pohár fehérborral. Igazából nagyon kellemesnek tűnt:) 

Mindenestre egy kávét és egy sütit nagyon megkívántam, úgyhogy az egyik szimpatikus pékségbe beültünk reggelizni. Itt sok pékség van, és nem úgy, mint otthon a lipóti meg a prímapék, hanem szerintem minden ilyen pékség mögött van egy rendes sütöde. A lényeg, hogy ezekeben és a kávézókban lehet kapni reggelit, a legolcsóbbat általában 2 euró alatt, amiben egy péksüti és egy tejeskávé van. Dávid most croissant-t választott, én meg a másik sütit, amiről nem tudtam, hogy mi.  Mindkettő nagyon finom volt, a croissant inkább édeskés, enyhén sós, töltetlen, de a teteje meg van kenve cukoral ezért fényes és ragadós. Én egy tányérnyi lepényféleséget kaptam, jó ujjnyi vastag, kelt tészta asszem, és porcukorral volt alaposan megszórva. Otthon sosem ennék ilyet, biztos legalább egymillió kalória volt benne, de nagyon jól esett. Nem volt se mű, se túl édes, nekem nagyon ízlett. És valamiért jó nagyot kaptam, Dávid meg 3 kicsit croissant-t, alig tudtuk megenni.  

Hazafelé aztán, mivel a piacot lekéstük, bementünk egy zöldségeshez (abból is sok van itt, nem drágábbak mint a piac és elég jó árujuk van). A zöldségesnél aztán előjött Valencia világváros oldala. Az indiainak kinéző árus beszélt valamennyit angolul (többet mint a kórház és az összes gyógyszertárak összes dolgozói együtt:)), a sorban mögöttünk várakozó pasi pedig francia volt, vele megbeszéltük, hogy annyit  tudunk franciául, hogy juste un peux:) Mindeközben Dávid kezében japán szilva volt, ami szerencsére nem szólt bele a társalgásba:)

Ezt egyébként nagyon furcsálljuk, hogy itt a gyógyszerészek, orvosok, azaz nyilván diplomás emberek nem beszélnek angolul, egy picit sem. Mindenhol udvariasan meg szoktam kérdezni (spanyolul), hogy beszélnek-e (angolul), és mindenhol határozottan jön a válasz, hogy nem. Lehet, hogy itt más nyelvet tanulnak az emberek? megszoktam, hogy a világ többi részével a lingua franca az angol, de itt ez semennyire sem működik.  Mindenestre, amíg elboldogulunk, addig nincs baj, csak majd akkor, ha valami olyan testrészünk fáj, amit nem tanultam spanyolórán:) viszont, Budapesttel ellentétben, itt ha külföldiek jelennek meg, akkor nem pánikolnak, és nem ordítva magyaráznak, hanem szépen lassan és érthetően beszélnek, és figyelnek nagyon, hogy megértettük-e. Persze budapesten egy külföldi nem beszél annyit se magyarul, mint mi spanyolul. De sajnos abban ez a város is hasonlít Budapestre, hogy még azokra a pontokra sem tesznek angolul beszélő embereket, ahova azért logikus lenne: pl a pályaudvarnál lévő metrómegálló információs pontján,  de akár a kórházi recepción is hasznos lenne, ha közelítőleg makogna valaki angolul. 

Lehet, hogy ez azért van, mert itt nem a spanyol az első nyelv, hanem a Valenciai. Az utcatáblákra például sokkal töbször van kiírva az, hogy carrer, mint az, hogy calle (volt olyan utca, ahol az egyik utcatáblán az egyik volt, a másik a másik). Az egyetemen az órák folynak spanyolul és valenciaiul is, kaptam az egyetemen egy naptárat, az is kétnyelvű, az alapján tudtuk megérteni, hogy a sarki szupermarket hétfőtől szombatig van nyitva, mert annak a nyitvatartása is valenciaiul van. Bekapcsoltam a tv-t, és van valenciai nyelvű csatorna, valenciai hírekkel. Ha emberek beszélgetnek az  ucán, abból egy kukkot sem értek, a kórházban a recepcióban beszélgettek egy páran spanyolul, és egy pasi, aki egyébként nekünk segített, beleszólt a beszélgetésbe, és mondott valami olyasmit hogy valenciaiul hogy mondják a croissant-t (vagy a szívet?). Szóval itt a valenciai az első nyelv, és spanyolt iskolában tanulják, és lehet, hogy ezért nem tanulnak meg rendesen agolul, mert az már csak a 2., vagy 3. idegen nyelvük. 

Úgy tűnik, hoztunk egy kicsit az otthoni rossz időből ide is. Egész éjjel zuhogott az eső, villámlott, dörgött. Az egyik villámlás után az egész környéken elment az áram. Ez még rendben is lett volna, de pár perc múlva amikor visszajött, akkor az egyik szemben lévő lakásban beindult a riasztó és úgy tűnik senki nem volt otthon, mert csak ment és ment és ment. Olyan volt, mint egy nagyon nagyon hangos tücsök, aki nem akarja abbahagyni a ciripelést. Na erre összegyűlt egy nagyobb tömeg az utcán, akik gondolom arról vitatkoztak mit csináljanak, de ehhez persze túl kellett üvőlteni a riasztót. Megoldás nem született, úgyhogy mindenki hazament, a riasztó pedig szépen ciripelt egészen reggelig.

Reggel amikor felébredtem, már nagyon fájt a fülem, úgyhogy elhatároztuk, hogy megnézzük hogyan működik a spanyol orvosi ellátás. Ki is néztünk a neten egy közeli otorrinolarongologia-t (azaz fül-orr-gégészetet). Szépen elsétáltunk oda, majd konstatáltuk, hogy zárva van. Ezután elmentünk egy közeli rendelőhöz, amit a sétink során fedeztünk fel, de ez is zárva volt. A szemben lévő gyógyszertárban megérdeklődtük, hogy hova lehet menni szombat délben ha az embernek fáj a füle és elirányítottak minket egy pár sarokra lévő kórházba. A betegfelvételnél egyetlen páciens sem volt rajtunk kívül, úgyhogy gyorsan sorra kerültünk. Angolul persze itt sem tudtak. Elkérték a betegbiztosítási kártyámat, az itteni lakcímünket, telefonszámunkat. Látszott, hogy nem nagyon van gyakorlatuk abban, hogyan kell egy külföldi beteget adminisztrálni, de nagyon kedvesek voltak és sokat mulattak miközben a számítógépes rendszerben próbáltak navigálni. A negyed órás procedúra után beküldtek az 5-ös számú rendelőbe, ahol egy dokibácsi már várt és tudta, hogy a fülemmel van baj. Fogott egy ilyen fülvizsgálós lámpát, kb 5 másodpercig vizsgálgatta a fülemet, majd felírt egy fájdalomcsillapítót, meg egy fülcsöppet és elmondta miből mikor mennyit. Természetesen spanyolul, mert angolul ős sem tudott. Az egész nem tartott tovább egy percnél. A gyógyszertárban kiváltottuk szépen a gyógyszereket és most reménykedünk, hogy szépen rendbe jön majd a fülem.

Ami jó hír (Juli nem örül neki annyira), hogy itt közvetítik a motogp futamokat, úgyhogy vasárnap, idén először, végre megtudom nézni Talmácsi versenyét.

innetől Julcsa:

Én azért egy kicsit sem lepődtem meg azon, hogy szombaton fél 1-kor már nincs nyitva minden orvosi rendelő, és kicsit dühös voltam, hogy miért nem mentünk tegnap. Meg azon is aggódtunk egy sort, hogy mégis mennyibe fog kerülni ez az orvoslátogatás. Végül szrintem szerencsénk volt, hogy ilyen közel volt egy kórház. A betegfelvétel közben azon mulattunk, hogy noha egészen sokmindent megértünk, a kommunikációs szintünk egy négyévesé: nagyjából azt tudjuk elmondani, hogy honnan jöttünk, hol lakunk, és hogy mink fáj:) Mondjuk éppen ezért nem mentünk részletekbe a fájdalom mértékét illetően, így Dávid kapott egy csinos adag kodeines  fájdalomcsillapítót, amitől most már kicsit el van szállva:) zsibbad a feje és azon röhög, hogy (a spanyol nyelvű leírás szerint) micsoda kellemes mellékhatásai lesznek ennek a fájdalomcsillapítónak:)

A patikában is volt egy érdekes mozzanat: a vonalkodót sniccerel levágták a gyógyszeres dobozokról és ráragasztották a receptre, így mi lukas dobozokkal tértünk haza. A gyógyszerész itt beszélt kb annyit angolul mint mi spanyolul (kérdésünkre, hogy beszél-e angolul azt válaszolta: small)

Tegnap délelőtt elmentünk az egyetemre, ahol megkaptam az összes kódot meg iylemsit amire szükségem van. Itt is online kellett kiválasztani a kurzusokhoz tartozó csoportokat. Volt egy kis kavarc, mert volt olyan kurzus, amiből nem indult angol nyelvű csoport, de az egyetem emberei nagyon kedvesek és segítőkészek, és kerestek nekem angol nyelvű grafika kurzust. Továbbá elvégeztem egy online tesztet, amely szerint a spanyoltudásom B1-szintű, és amivel ha minden jól megy, járhatok az egyetemen spanyolórákra. Elvben ezt a szintet várja el az egyetem ahhoz, hogy az ember spanyol nyelven oktatott órákra járhasson. Mondjuk én nem hiszem hogy ez a teszt nagyon pontos, de nem is fogok spanyolul tanulni. 

Hazafelé aztán elmentünk piacra. Megint nagyon kedvesek voltak, egy hentesnél vettünk kis fekete kolbászkákat, amiket kenyérre lehet kenni, meg valami kemény sajtot. megint kaptunk ajándékot, ezúttal egy másik darab sajtot. Vettünk még sütőtököt is, még mindig nagyon finom:) aztán hazamentünk, és sajnos délutánra én nagyon rosszul lettem. Egész este fájt a fejem és kb csak aludni tudam, és hát nem volt egy fáklyásmenet. Aztán este már elég jól voltam ahhoz hogyy bevegyek egy algopirint, és akkor lement a lázam meg jobban lettem, de csak reggelre múlt el igazán minden bajom. Sajnos Dávidnak meg a füle fáj,  mindketten megszenvedjük ezt a náthát. Ráadásul itt minden boltban, és a metróban is légkondi van, és ha az ember mondjuk elmegy vásárolni, akkor állandóan légkondiba be, légkondiból ki megy és ez nem tesz jót. Még például egy csomag kávét sem lehet úgy venni a boltban, hogy közben ne menjek el kicsit a jéghideg halaspult előtt. Ez nem kellemes, és tényleg így nehéz meggyógyulni. Azért próbálunk nagyon vigyázni, és ma is inkább csak a környező utcákon sétálgattunk, és olyan keveset mentünk be bárhova, amennyit csak lehet.

Nekem még minig nagyon tetszik a környék, vannak nagyon lerobbant utcák, de még azokban is mindig van egy-egy szépen felújított ház. Sok színes, pl ma láttam egy nagyon szép spenótzöldet, sárga stukkókkal. Legszívesebben az összeset lefotóznám. A tőlünk két sarokra abelváros felé lévő út után pedig már sokkal több a rendben tartott ház, mint a lerobbant. Az itteni boltok eloszlása nagyon furcsa nekem. Azt mér írtam, hogy sok gyógyszertár van, de most nyomatékosítanám: itt nem lehet megállni úgy, hogy valamerre ne legyen látható egy zöld kereszt. Kb minden utcasarokra jut egy. Kicsik, meg nincsenek is tömve cuccokkal, de akkor sem tudom, hogy tud ennyi megélni. Bank is elég sok van, sűrűn vannak és sokfajták. Kb spanyolország minden régiójához van bank, meg egy pár, legalább 10 féle, és ezek csak a spanyol bankok, bár ezen kívülcsak barclays-t láttam, az otthon ismert bankokból eddig kb egyet sem. És bank is van minden sarkon egy kb, még itt is, ahol mi lakunk. 

Amiből még sok van, az a peluqueria, azaz fodrászat. Abból is kb minden utcában van egy, van amlyik flancosabb, van amelyik egyszerűbb. Sokra nagy betűkkel ki van írva, hogy mi mennyibe kerül: mosás+szárítás 10 euró, hajvágással 13, keratinos táplálás 26, a festés az sajnos 30 körül van. Itt biztosan nagyon sokat járnak az emberek fodrászhoz, hogy ennyi megél. 

Már alig várjuk, hogy kipróbálhassuk a remek biciklis rendszert. Már két napja megvettük online az előfizetést, de a terminál még nem fogata el a kódunkat. Sajnos a leírás nem teljesen egyértelmű ezügyben, hogy most a kód kell-e vagy valami kártya is... az interneten megnéztük, és elvben kapunk valami kártyát, de csak 15-20 napon belül:( ennek nem örülünk, mert egyrészt már bicajozhatnékunk van, másrészt az előfizetésnél semmi nem figyelmeztetett mindket arra, hogy nem fogjuk tudni rögtön használni a rendszert. 

A jó hír még az, hogy újdonsült szomszédunk, a lengyel kislány ma elvben elintézte az internetet, és elvben 10 napon belül lesz rendes adsl a házban, amivel lehet rendesen netezni meg skypeolni, meg dávidnak dolgozni, és amivel nagy örömünkre letölthetjük a szeptember végén újrainduló kedvenc sorozatainkat. Ugyanis az usb-s mobilneten olyan forgalomlimit van, amit egy hét alatt elfogyasztanánk, ha letöltenénk mindent, amit normálisan szoktunk. 

Valencia-ban két parkoló autó közötti normális távolság az alábbi képen látható. És igen, úgy parkolnak, ahogy a kép alapján gondolná az ember. Koppanástól koppanásig tili-toliznak előre hátra, ha szükséges egy kicsit arrébb lökdösik a szomszédos autót :)

From Valencia

 Tegnapelőtt voltunk az itteni Margit szigeten, a Jardin de Turia-ban. A város északi és keleti oldalán végigfut egy széles parksáv,  kicsit a város többi részének szintje alatt, mindenestre hidak vezetik át rajta a forgalmat. Maga a park nagyon jól meg van csinálva, legalábbis az a része, amit mi láttunk. Mindkét oldalán széles út van, amin sok futó és biciklista van, több sokkal, mint otthon a szigeten. Az egyik oldalon úgy láttuk, hogy az uút közepén a térkövek egy része ki van szedve és valami más anyaggal van beborítva ott az út. A futók azon futottak, a gyalogosok meg jobbára mellette sétáltak, szóval valószínűleg ez valami speckó futópálya-anyag. Rá is mentünk, de nem tudtuk eldönteni. Mindenestere nagy kedvem támadt futkározni rajta, majd kipróbálom. A park másik oldalán csak sima beton van azt hiszem, de azon is sokan futottak. A szobrok is nagyon tetszenek a parkban. 

Magában a parkban meg mindenféle tökjó dolog van, például minigolfpálya, egy kerékpár/gördeszka aréna, enyhébb meg komolyabb félcsövekkel (az egyik annyira mély és meredek, hogy a gyerekek azt játsszák, hogy kit tudnak-e egyáltalán jönni belőle). Vannak játszóterek, és van egy hatalmas nagy mászóka,  ami Gullivert formázza, először nem is tudtik mi az, csak láttuk a hídról, hogy van ott egy nagy színes izé.  Homokozó van körülötte, és estére bezárják, de majd megnézzük egyszer nappal. vannak lépcsők rajta meg csúszdaszerű részek, tök jónak néz ki. 

 

Mivel a park az autótak szintje alatt van, és hidak szelik át, olyan az egész, mintha egy folyó medrében lenne. A térképen is úgy néz ki, mintha az óváros anno egy folyó kanyarulatába fészkelődött volna bele, és onnan nőtt volna ki. 

 

A park kelet felé eső végén pedig ott áll a Ciudad de Siencias y Artes, a tudományos és művészeti múzuem-komplexum, ami 3 épületből áll. ha az ember Valenciai képekre keres, akkor általában a művészeti múzeum épületéről talál képet, ami kicsit úgy néz ki, mintha a Sydney operaház lenne, mert héjas szerkezete van, de közelebbről inkább olyan mint egy hajóváz egy biciklis bukósisakban. Mindenestre nekünk nagyon tetszik és alig várjuk hogy megnézhessük közelebbről. mellette van egy félgömb alakú éplület amiben nem tudom mi van, és egy kevésbé excentrikus épületben a tudományos múzeum. ebből egy nagy hajóorr-szerű fehér oszlop emelkedik ki, amit sodronyok tartanak, kicsit olyan mint egy függőhíd, nem tudjuk, mire szolgál, de nagyon szép. A félgömb és a bukósisak közt egy felüljárón autóút is fut, távolról irtó futurisztikus a látkép, mintha a Jetson családból lenne kivágva:)

A park mellet és főleg a túloldalán hatalmas épületek állnak, kevésbé futurisztikus felhőkarcolófélék, több közülük lépcsőzetes, és főleg nagyon nagyok. Eleve minél kijebb megy az ember a városból, annál ínkább eltűnnek az összefüggő épületsorok és felváltják őket magukban álló hatalmas épületek. Például az egyetem campusán sincs még véletlenül sem két hasonló, ahogy nőt az egyetem, egyre másra húzták fel egymás mellé a házakat. Jobban hasonlíta a budaörsi tesco-metro-ikea környékre, mint az eltére vagy a bme-re.

Az épületeken itten nem győzök csodálkozni, nagyon szépek. A legtöbbjük piros vagy barna vagy sárga, vagy korallszínű és ettől az egész városnak olyan meleg hangulata van. Sokkal jobban rendben vannak tartva, mint Budapesten (bár igazából a városnak csak egy részét láttam eddig). Az itteni épületek is porosak a forgalmtól, de 15 éves por van rajtuk, nem 55. A nagyobb utak is sokkal szélesebbek, és pálmafák vannak rajtuk, és az ember kényelmesen megnézheti a szemközti házakat, nem kell a nyakát tekergetnie. Nekem az az érzésem, hogy itt a házak optikailag függőlegesen vannak tagolva, és így inkább magasnak és karcsúnak tűnnek, és nem telepednek ré az emberre. Mondjuk mi például egy szűk pici utcában lakunk, velünk szemben hat emelet, az nem annyira szép.

A környéken sétálgatva egyre inkább az az érzésünk, hogy jó helyre költöztünk, ez igazi város, nem csillivili, de működik, sok bolt van, sok kávézó, sok ember az utcán. Fura dolog az elsőn lakni, minden az ablakunk alatt történik. (pl épp most vizelt valaki a szemközti ház tövébe.  Sajnos itt sokszor kell meghatározatlan eredetű tócsákat kerülgetni:( bár Dávid szerint a Kresz Géza utca rosszabb egy kicsit) A mi kis utcánk összeköt két nagyobbat, amin sok busz jár (az egyik utcán oda, a másikon vissza), így sokan sétálnak el az ablakunk alatt, ahhoz képest, hogy pont ebben az utcában csak lakóházak vannak, boltok nincsenek. 

A séta után hazafele bementünk a szupermarketbe tojásért (M-es tojás tucatja! 1,04 euro, tessék átváltani), és elcsábultam a halpultnál. Vettem szardellát 0,50-ért és randomra valami olajban ázó halat, ami nem volt drága. Az volt ráírva, hogy boqueros. Itthon megkóstoltuk, savanykás volt, kicsit olyan mint a ruszli. Aztán rágugliztunk, és kiderült, hogy ez is szardella volt, csak egészen máshogy elkészítve:) ráadásul ez állítólag igen kedvelt itt, sokszor adják tapasként, majd kipróbálom. Kicsit furcsa volt, előttem két szendvics, az egyiken pici kemény sötét sós cucc, a másikon lágy olajos savanykás puha halszeletek, és elvben ugyanabból vannak... én mindig azt hittem hogy a szardella magától sós. Mindenesetre mindkettő finom volt, és én mindig is imádtam ezeket a marinált halcuccokat, csak hát Budapesten nem lehet ezen élni. Itt viszont az akciós tonhalkozerv is amit levettünk találomra a polcról, otthoni ár harmadáért, az is nagyon finom volt. Tonhalból és szardellából itt nagyon sok van, kb mint otthon levesporból. Intgetettünk a vákumcsomagolt polipoknak is, de úgy döntöttünk, hogy mivel 14 euróba kerülnek, még nem kezdünk el velük kísérletezni.

 A tegnapi és a mai nap napot arra szánjuk, hogy beszerezzük azokat a dolgokat, amik hiányoznak a lakásból. Voltunk sokat vásárolni, schlekkerben, mert azt ismerjük, kínai boltokban, vettünk elosztót meg próbáltuk kitalálni, hogy milyen mobil internetet válasszunk. Mindenhol kedvesek és segítőkészek az emberek, nem zavarja őket, hogy alig makogunk spanyolul, és eddig még mindent el tudtunk intézni. Egy mobiltelefonboltban egy kedves lány ma már másodszor segített nekünk bekapcsolni valami mobil szolgáltatásunkat, pedug nem vettünk nála semmit. Sőt emlékezett ránk tegnapról. Mindenki megkérdezi, hogy honnan jöttünk, és ha ő maga nem spanyol, hanem mondjuk chilei, mint a schlekkerben a nagyon segítőkész eladónéni, akkor azt is tudatja velünk. Általában mindenki nagyon szeret beszélgetni, miután a schlekkeres néni megbizonyosodott afelől, hogy mindenféle tisztítószerünk, szivacsunk és gumikesztyűnk van, elmondta, hogy a lánya kommunikációt tanul és hogy mennyi a tandíja:) 

 Utazás és megérkezés

From Valencia

From Valencia

 

From Valencia

Mielőtt idejöttünk, több helyről is halltouk, hogy Valencia büdös. Meg kell mondjuk, az. Kutyák, macskák és ki tudja még mi pisil az utcára, nincs eső meg semmi ami lemossa, és hát olyan szag van. Még az óváros turistás részén is pisifoltosak a falak:( Kutyakaki is akad. Még nem tudtuk felmérni, hogy ez mennyire függ a városrésztől, az egyetemek környéke kicsit tisztábbnak tűnik. A házak nagyon szépek, sokon van díszítés, szép kovácsoltvas rács vagy erkélykorlát, sok a színes hát és sokon van díszes csempe. Azért rendben tartva anniyra nincsenek, csak a belvárosban, úgyhogy az összkép amolyan szedettvedett, szép régi de porral fedett meg bedeszkázott ablakú házak váltakoznak rendben tartott vagy új házakkal.

From Valencia

From Valencia

Van néhány foghíj is, azoknak a házaknak a helyét a szomszéd házakon nagy rozsdaszínű foltok jelzik. Összeségében azért nagyon szépek itt az épületek, nem győzünk álmélkodni. Az újabb épületek is követik a régiek stílusát és vonalvezetését és egészen jól néznek ki. A házakon az erkélyeken soksor láttunk nagy zöld növényzetet kilógni, és a szélesebb utakon is vannak fák: pálmafák:) Ami még feltűnt, hogy a falakon nicsnenek plakátok, viszont minden fémfelület tele van ragasztva kicsi hirdetésekkel (olyasmik, mint otthon amit bedobnak az ember postaládájába, hogy víz gáz fűtésszerelés) és ezek mind színesek és tök jól néznek ki. még a boltok redőnyeire is jut belőlük. 

From Valencia

Másnap reggel ugyanabban a kávézóban reggeliztünk, ott nagyon fini édes leveles péksütit kaptunk a kávénk mellé, 2 euróért, azzal meg voltunk elégedve. Később az egyetemen 4 eurórért ettünk menüt, az sajnos felejthető volt, de legalább van benne saláta, főétel, desszert és víz vagy kávé vagy bor, szóval azért normális ebéd.

From Valencia

Minden étterem kínál egyébként 4-6 lehetőségből összeválogatható menüt, amiben van előétel, főétel, desszert és valami ital, ez étteremtől függően 5-8-12-20 euró. A legjobb kaja amit eddig ettünk az mégis a tegnap esti vacsoránk volt, friss baguettel a sarki nagy boltból (olyan mint egy spar kb, nagy a választék, és van sok sajátmárkás cucc is), meg finom sajttal.

Ma bementünk a nagy pályaudvarba is, ami a Xativánál van, hogy hátha nem csak kívülről szép, hanem belülről is, és igazunk volt:) az előtér belülről is csupa színes mozaik, jól lefényképeztük. 

From Valencia

From Valencia

Erasmus ösztöndíjjal 5 hónapra Valenciába utazom a kedvesemmel, Dáviddal. Ez a blog erről szól. Megpróbálok mindent dokumentálni, milyen ott az élet, mit ettünk, stb. Már van lakásunk, a címünk Calle Salvador LLuch 20.   Meg lehet nézni a Google Street View-n, ilyen: 
View Larger Map